2014.07.22.

2014.07.22.

Nem kellett korán kelnünk. 🙂 Kényelmesen megreggeliztünk, már amennyi lecsúszott annak tudatában, hogy mi vár ma Zalánra!
8 órakor már oda is értünk a kórházba. Féltünk, mert tudtuk, hogy Zalán nagyon nehezen viseli a szúrást. Meg is beszéltük apával, hogy én nem is leszek ott mikor megszúrják, hiszen szegény akkor jobban sír! Nemsokára jött is a legszimpatikusabb doktorbácsi, akivel eddig a Mária utcában találkoztunk. Mentek is apáék a kezelőbe Zalánnal, hogy a doktorbácsi keressen egy kóbor vénát a kis kacsón, amin keresztül el lehet majd délután altatni a kis embert! Én lementem egy szinttel lejjebb, hogy ne is halljam mennyire sír és a könyörög a segítségemért Zalán. De így is hallottam. 🙁 Inkább mégis csak visszamentem a 2. emeletre, bármennyire is a szívem szakadt meg a sírásától. Aztán nem sokára már jött is. Apa mondta, hogy nagyon ügyes volt a doktorbácsi, elsőre eltalálta a kis vékony erecskét Zalán csuklóján. Zalán csak nagy sokára nyugodott meg, még sokáig hüppögött a vállamon. Annyira sajnáltam! 🙁
Viszont kaptunk egy kis szabadságot, hiszen a tervezett műtét csak 2 órára volt kitűzve. Még gyorsan megbeszéltük a doktornénivel, hogy meddig ehet és ihat a kis ember, majd elmentünk sétálni. Sajnos babakocsink nem volt, így végig kézben volt, de nem bántuk! Csak nehéz volt! De úgy gondoltuk, a nehezén már túl vagyunk, még a műtét vár ránk és végre haza is mehetünk. Sétálgattunk, majd sajnos mégis csak vissza kellett mennünk a kórházba, hiszen eleredt az eső. 🙁 Pedig milyen jó is lett volna!
Közben kaptunk egy kölcsön babakocsit, ami nagyon jól jött, hiszen nehéz egész nap fogni egy 11 kilós babát. Nagyon örültünk neki és Zalán is élvezte, hogy kicsit több önállóságot kapott! 🙂
Fél 1-kor kezdődtek ismét a szemcseppek, amiket egyre rosszabbul viselt Zalán. A végére már csak nálam akart lenni, apához sem akart odamenni, hiszen mindig ő fogta le. 🙁 Apa ezt is nagyon nehezen viselte.
2 órához közeledve egyre jobban nőtt bennünk i a feszültség, hiszen mégis csak újabb altatás, újabb műtét várt Zalánra és ugye az előzmények után…
Pontosan 2 órakor szólt a doktorbácsi, hogy akkor kezdenék a műtétet. Kérte, hogy valamelyikünk vigye be Zalánt és mivel már van branülje, kézben lehet míg el nem alszik! Apa vállalta, hiszen kezdeti megállapodásunkhoz tartottam magam, hogy én sosem fogom le, én mindig a biztonság és vigasz leszek neki! Bár ne vitte volna! A reggel szúrt branül nem működött! Böktek még egyet, amit Zalán rögtön kirántott! 🙁 Ekkor döntött úgy az orvos, hogy a nyakán fogja megszúrni Zalánt, ott elég nagy véna van. Elég nagy távolságból hallottam, hogy mennyire sír é könyörög, hogy anya. 🙁 A szívem szakadt meg érte! Végül maszkkal altatták el annyira, hogy a nyakán meg tudják szúrni a vénát. Miután apa kijött elsírta magát. Ez már neki is sok volt! Ezt már ő sem bírta! 🙁 Pont ebben a pillanatban jött egy mocskolódó írás a blogra! Na ezt már nem! Ezt már nem tűröm! Most és mindörökre pontot tettem ennek az ügynek a végére, hiszen ez az embernek és főleg anyának nehezen nevezhető idióta már napok óta zaklatott! De pont a legérzékenyebb pillanatban döfött belénk még egyet! Ez már sok volt! Elég!
Zalán 1 órát töltött a műtőben. Közben nagyon rendesek voltak, mert többször is kiszóltak, hogy minden rendben van, csak mivel többször is volt már Zalánnak gégegörcse, inkább megvárják a teljes ébredést és csak utána hozzák ki. Így is lett. Még a folyosón átvettem Zalánt és eszemben sem volt letenni. Kicsit sírdogált, majd még egy kis időre elbólintott a vállamon! Ez volt a legédesebb teher, amit valaha is cipeltem. Sétáltam vele fel-alá a folyosón, néha leültem a padra, de amint egy kicsit is megmozdult, újra felálltam. Csak ő aludjon! Csak legyen minden rendben! Már nem érdekelt a mocskolódás, már nem érdekelt, hogy apa teljesen kibukott, már semmi más nem érdekelt, csak hogy Zalán ezen is túl van. Mikor aztán felébredt, kicsit pityergett, de nem sokat, hiszen egyből kaphatott inni. 🙂 Szegény el sem engedte a csőrös poharát. Nem ivott, csak szorította a szájában. Így sétáltunk ablaktól ablakig, ahol kerestünk cicát, motort, megnéztük nem látunk-e repcsit. Nem láttuk, de mégis kerestük, csak hogy teljen az idő és végre egy kis ételt is kaphasson Zalán!
Nehezen teltek a percek főleg úgy, hogy Zalán haragudott apára, szinte félt tőle. Ahogy közelebb jött 3-4 lépésnél már sírt. Félt, hogy újra olyan helyre viszi, ahol valami rossz történik vele!
Ahogy telt-múlt az idő, Zalán is megnyugodott és lassanként mi is. Tudtunk beszélni a doktornénivel is, aki jó hírekkel szolgált. Elmondta, hogy új daganat még mindig nem volt. 🙂 A rosszabb állapotban lévő jobb szemben eddig aktív legnagyobb daganatot valószínűleg legközelebb már nem kell kezelni, hiszen annyira vékony volt már, hogy átvitte a lézer. A bal szemében sem nőtt a még aktív daganat, szépen zsugorodott, de nehezen akarja magát megadni. 🙁
Rákérdeztem, hogy miért van az, hogy néha úgy vesszük észre, Zalán használja az egyébként nem látó szemét is. Mondta is a doktornéni, hogy valamekkora látás valószínűleg van azon a kis szemecskén, csak mivel a daganat az éleslátás helyén egy nagy részt majdnem középen kitakar, ezért azon a szemecskén éleslátást ne is várjunk. De hogy azt a kevéske kis látást is megőrizzük, illetve hogy a kancsalítást csökkentsük, megpróbálhatjuk leragasztani a jó szemét naponta pár percre. És ha elviseli, akkor az nagyon jó lesz. Nem azért, mert tökéletesen fog vele látni, mert sajnos biztos, hogy nem, de hogy az a kis szemecske ne felejtse el az információkat küldeni az agyacska felé és az agyacska se felejtse el azt feldolgozni. Ugyanis mivel nem lát mindkét szemével azonosan, a rosszabbul látó szemecskével egy idő után elfelejtene látni. Egyszerűen megszűnne a közvetítés a szem és az agy között.
Kaptunk is doboz szemtapaszt, hogy otthon ha elviseli Zalán ragasszuk fel neki és meglátjuk mi lesz. 🙂
Utána már a játéké volt a szerep. 🙂 Kirakóztunk, kockáztunk és vártuk, hogy a felajánlott fuvar megérkezzen! Végül fél 7-kor végre elindultunk haza. 🙂 Haza, a másik 3 gyerekhez, akiket nagyon rossz volt otthon hagyni és akik végig nagyon-nagyon hiányoztak!
Bár András felkísért minket előző nap, de mikor kiderült, hogy nem mehetünk haza, ő hazament a sofőrrel, pedig azért jött velünk, hogy ezzel is erősítse az öccsét!
Neked pedig kedves átkozódó, szitkozódó elmondom UTOLJÁRA!!! Hogy Zalán nem dagadt, mint ahogy te írtad és teszek a véleményedre! Nyugodtan írogathatsz naponta akár többször is, csak saját magad alatt vágod a fát! Azt a bizonyos lépést megtettem ellened! 😀 Egyet ne felejts el, az nevet legjobban, aki utoljára nevet! Az én fiam élni fog ha tetszik neked, ha nem! Nem kötelező minket olvasnod! Mi sem tartunk igényt a véleményedre, így nyugodtan magadban tarthatod!
Egyet írok! Soha ne kelljen, hogy az jusson eszedbe egy egyszerű altatódalról, hogy nem akarod, hogy a gyereked örökre elaludjon! Hogy ne tudd a bébihintába betenni, mert a hinta olyan dallamot játszik, amit akár a gyereked temetésén is el lehetne játszani, mert bár andalító és babazene, de szomorkás dallamú. És ne hidd, hogy mi habzsi-dőzsi élünk. A két kezünket összetesszük, ha apa a 60 ezer Ft fizetést hazahozza az 50% letiltás miatt. Hiába kapom én az emelt családit, összesen 96 ezret kapok gyessel együtt. Csak a lakásra a rezsivel kifizetünk 90 ezer Ft-ot és ebben a fűtés még benne sincs. Apa munkába járása amit szintúgy nem fizet a cég 15 ezer! Zalán étrend kiegészítői a 100 ezret verik havonta! És még hol vannak a felutazások? Igen, az OEP visszafizet km-ként 21 Ft-ot, de csak a vonaton mért távolsággal szorozzák, azt veszik figyelembe. Ugye ez nem több, mint 6 ezer Ft. És nem ennyi már csak az üzemanyag költség sem!
Kívánom, hogy soha ne kelljen gyerekonkológiára menned még látogatóba sem! Mert bizony volt, hogy nem aludtam, mikor ott voltunk, mert egy kislány 2 szobával arrébb hangosan kiabált, hogy mennyire rosszul van. És bár nem az én gyerekem volt, de szíven ütött. Mert azóta is szíven üt, ha egy kis sorstársnak elfogy az ereje és feladja a harcot. Mert akár az én gyerekem is lehetne, akiért gyertyák gyúlnak! De nem lesz! Szóval ne felejtsd el, az élet nem hagy kiegyenlítetlen számlákat!
Azt, hogy mikor kell legközelebb menni, még nem tudjuk, a doktornéni a következő héten fog visszahívni ezügyben. Valószínűleg a 26-i MRI-vel fog egybeesni a műtét is, azaz egy nap kétszer is el fogják altatni Zalánt. Nagyon nehéz lesz! De egyelőre tudatosan próbálunk még nem foglalkozni ezzel. Most a szombati bulira és a nyaralásra szeretnénk készülni! Megünnepelni ezt az 1 évet, amikor mi nyertük a csatákat! Bár a háború vége még messze van és rögös az út addig, de csak a jóra tudunk gondolni!
Végül, hogy mekkora út vezetett idáig;
3013.08.01-i küzdelmünk kezdete óta:
Zalán 43 napot töltött egészségügyi intézményekben.
Kemoterápiát összesen 3 kört kapott, altatva 18-szor volt, műtve 15-ször. Az 1 év alatt 36-szor utaztunk Budapestre, ez összesen 10080 km-t jelent.
Néhány barátot elveszítettünk. Pontosabban akikről azt hittük, hogy barátok, de az idő és a nehézségek bebizonyították, hogy nem azok! És sokkal többet nyertünk! Titeket, akik velünk vagytok, biztattok, támogattok!
Köszönjük akik velünk vannak, támogatnak, segítenek jó szóval, szeretettel, ilyen-olyan támogatással, mert bár folyószámlánk mára mínuszba került, sok a kérdés hogy oldjuk meg ezután, de szívünk tele van reménnyel és szeretettel irántatok!

2 thoughts on “2014.07.22.

  1. Kedves Zalán, Enikő..kedves család!
    Könnyes szemmel olvastam a sorokat. Enikő..csodálom az erődet! Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom; nincs más választásod mint kitartani. Zalánért és a családért. Kívánom, hogy egyre közelebb kerüljetek a cél felé! A kedves mocskolódónak pedig csak annyit üzennék, hogy egy aljas, tetves pva; semmi több! Kívánom, hogy majd ha egy szép nap egyedül döglesz meg; emlékezz vissza a mocskolódó szavakra amikkel egy ÁRTATLAN GYERMEKET illettél. Tudod egy anyai szív mindent kibír de ha a gyermekét pocskondiázzák azt egy anya sem tűri. EGY SEM! Te nem tudod milyen a szeretet. Sajnálom édesanyádat, hogy ilyen rossz és gonosz gyerekkel veri a sors.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 + tizenegy =