Zalán állapota sajnos még mindig nem javul eléggé, így újabb nagyágyút kell bevetnünk a fertőzése ellen. Sajnos csak jövő hétig kaptunk haladékot a doktor nénitől. Legkésőbb október 3-án be kell pótolni az elmaradt műtétet.

Az éjszakánk nem telt jól. Zalán többször is keservesen felsírt és ilyenkor mindig félelem költözik a szívembe. Sajnos annyira még nem tud beszélni, hogy elmondja, fáj-e valamije vagy egyszerűen csak rosszat álmodott. Félek a lehetséges következményektől, hogy elmaradt a műtét. Mert mi van, ha új daganat van és pont most csúszunk a műtéttel? Éppen ma fogja egy kisbaba elveszíteni az egyik szemét pont emiatt a betegség miatt! Ugye Zalán nem?

14 kínkeserves hónapja tart a küzdelmünk. 14 hosszú hónapja éljük úgy a napjainkat, hogy miközben magunkra erőltetjük a nyugalmat és a pozitív gondolkodást, naponta fordul meg a fejünkben minden lehetséges rossz. Naponta fekszünk le úgy, hogy nem mondjuk azt Zalánnak, hogy aludj jól, vagy szép álmokat, hanem helyette azt, hogy reggel találkozunk! Reggel pedig újra kezdődik minden. Az elején még reménykedtem, hogy ez csak egy rémálom és előbb-utóbb felébredünk belőle. Aztán teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, most pedig már lassan években mérjük. És nem ébredtünk fel. Ez sajnos a kijózanító valóság! Hogy időről időre más kezébe kell adnunk a kicsi életét, műtétről műtétre idegen emberekre bízni a kis sorsát és tehetetlenül el kell fogadnunk, hiszen ez az ő érdeke. Az élet legnehezebb dolga ez! Idegenekre bízni az ember legféltettebb kincsét. Nagyon nehéz! De ahogy eddig megtettük, ezután is meg fogjuk tenni annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal meghal a lelkünk egy darabja. De talán azért, hogy benne tovább éljen! Hiszen az elhegesedő daganatok helyét valami átveszi… Biztos a szeretetünk egy darabja foltozza be a kis szemén ejtett lyukakat! <3

14 hónapunk volt gondolkodni és cselekedni. Időről időre újabb és újabb ötlet vetődött fel bennünk arra vonatkozólag, mit hogy tudnánk könnyebben megoldani. Voltak jó és kevésbé jó, megvalósítható és kifejezetten rossz ötleteink is. Tanultunk belőle. Így, ennyi idő távlatából tudjuk, hogy változtatnunk kell. Mivel kezdetek kezdetétől a legnehezebben az utazásokat tudtuk megoldani, így mint tudjátok, beiratkoztam egy tanfolyamra, hogy jogosítványt szerezzek. 36 éves fejjel kell ezt megtanulnom. Nem baj, megteszem. Nem magamért, hanem ezért a csöpp kis emberért, akit nem terveztünk, de mint Isten ajándékát, nagy örömmel fogadtunk. Remélem és mindent meg is teszek érte, hogy minden vizsgám elsőre sikerüljön, hogy minél kevesebb pénzt kelljen erre is kiadni. Mert a kiadásaink óriásiak! A legtöbbet az étrend kiegészítőkre költünk. Tudom, hogy nagyon nagy összeg, amit időről időre kiadunk rájuk, de a hosszú hónapok során bebizonyosodott, hogy szükség van rájuk. Hiszen Zalánt már tavaly októberben elkezdte a doktor nénink műteni, mégis még februárban is volt új daganat. Viszont mióta rendesen kapja Zalán ezeket a pluszokat, azóta nem volt új! És esélyt sem szeretnénk neki adni!

A horribilis költségek mellett pedig 3 másik gyerekről is igyekszünk gondoskodni úgy, hogy a lehető legtöbb figyelem, szeretet és törődés vegye körül őket. András pályaválasztás előtt áll, Jázmin pedig éppen a szorzótáblát tanulja, Csengével pedig meg kell értetni, hogy miért nem mehet a kis barátnői közé az oviba. Sok áldozattal és lemondással jár betegség. Már megtanultunk lemondani mindenről, amiről csak lehetséges. Másodlagos, harmadlagos, sokadlagos lett az élelmiszer, ruhavásárlás, rezsi fizetés… De nem baj! Semmi sem drága Zalánért! Persze ettől nem könnyebb!

Leírhatnám mennyi mindenre lenne szükségünk, de nem teszem. Nem teszem ezt, annak ellenére, hogy nem is olyan régen írtam, hogy időről időre frissítem a listát a blogon. Azért nem teszem, mert jött 1-2 hozzászólás, hogy lassan már más tart el minket. Igen, nagy szükségünk van minden segítségre. Sajnos olyan helyzetben vagyunk, ahol még a 200Ft is sokat számít. Nem elírtam, nem kétezer, hanem kétszáz!

Többen is felvetették, hogy ha mindenki, aki Zalán életét követi havonta csak 500Ft-1000Ft- tal segítene, már sokkal előrébb lennénk. Ez így van! De senkit sem kényszeríthetek arra, hogy nekünk segítsen. 🙁 Ez van, mi ezt el is fogadjuk és próbálunk mindent megtenni, hogy a már mínuszba csúszó számlánk ellenére is kihúzzunk csak újabb pár napot, 1 hetet…

Az álmunk pedig az, hogy sikerül annyi pénzt összeszedni, hogy egy autót tudjunk venni. Nem nagyot, nem újat! Csak annyira menjen, hogy Budapestre el tudjuk vinni Zalánt, mert erre még évekig szükségünk lesz! Talán újra nekifutunk a jótékonysági rendezvénynek. Talán lesz valaki, aki segít nekünk ebben. Ha valaki tud segíteni, bárhogy, bármiben, továbbra is nagyon szívesen fogadnánk!

A 14 hónap alatt hazudnék, ha azt