2014.12.01.

2014.12.01.

kórházban12.01Hajnalban, mikor felkeltünk és elindultunk a 20. műtétre, még nem tudtuk milyen hosszú és nehéz nap vár ránk. Az úton egész végig szakadt az eső, Budapestre beérve pedig csak araszolva lehetett haladni. El is késtünk jó alaposan. 🙁 Mire leparkoltunk, addigra apa már felvitte Zalánt az osztályra és túl is volt 2 szemcseppen. Féltem, hogy úgy megy be a műtőbe, hogy egy puszit se tudok neki adni. De szerencsére ha távol is, de találtunk szabad helyet és már futottam is hozzá.

A 3. szemcsepp után nemsokára már ment is be a műtőbe. Szegény sírdogált, mert az altatóorvos elejtette az ajtóban a papírokat és míg szedegette, addig is nyújtotta felénk a kis karját, nem akart bemenni. Sokáig hallottuk még a sírását. 🙁

De nem telt el sok idő és már adták is ki a 2 kis kémcsövet, hogy apa fusson át vele a Tűzoltóba. És szinte egyből jött a doktornéni is. Jó hírei voltak, új daganat nem volt ezúttal sem, a maradék egy pedig szó szerint idézem: “biztonsági lézerezésen esett át”. 🙂 19 perccel azután, hogy Zalán bement, már hangos sírás jelezte, hogy közeledik vissza hozzám. Apa még nem ért vissza, mikor megkaptam. Még egy kicsit sirdogált, majd elszundizott a kezemben. Aludt egy jót és mikor felébredt, nyoma sem volt annak, hogy bármi is történt volna vele. 🙂 Nagyon ügyes nagyfiú volt! Nagyokat játszott, miközben vártuk, hogy a doktornéni ráérjen és Jázmin szemét is megvizsgálja. Majdnem dél volt már, mire elkezdődött Jázmin vizsgálata. Mivel rejtett kancsalságot találtak nála elsőre, így ő is megkapta a 3 kör szemcseppet. Miután kitágult a pupillája, őt is rendesen megvizsgálták, de szerencsére egy apró fénytörési hibától eltekintve egészséges a szeme. Erre pedig még szemüveg sem kell. 🙂

Mivel délelőtt a műtétek közben rosszul lett egy néni, életveszélyes állapotba került, az altatóorvos végig vele maradt, míg kb. délután 2-kor érte nem jött egy mentő. Így aztán az összes műtét leállt, amit csak ezután kezdtek pótolni. Mire a vizsgálatok kész voltak, az orvosok bementek a műtőbe mi pedig ott rekedtünk, hiszen papír nélkül nem jöhettünk haza. Így aztán várakoztunk étlen-szomjan. Nem gondoltuk, hogy ilyen hosszúra fog nyúlni a nap, így csak Zalánnak vittünk egy kis ebédet. Szegény Jázmin már sírt, annyira éhes volt! 🙁 Gyorsan elfutottam a közeli kisboltba és vettem szendvicset meg üdítőt! Hihetetlen mennyit legombolnak az emberről egy szendvicsért. 🙁 De mit volt mit tenni, nem éhezhetett tovább a gyerek.

Csak nagy sokára jött a doktornéni és kaptuk meg a papírokat. Nekünk már szép karácsonyunk lesz, bárhogy is lesz, hiszen megkaptuk az első olyan papírunkat, amin csupa inaktív daganat és góc szerepel. 🙂 Sehol egy aktív! 🙂 Nagyon hosszú volt ez a napra pontosan 16 hónap, míg a betegség felfedezésétől eljutottunk a daganatok elhegesedéséig. Lelkileg, anyagilag is nagy nagy mélységeket jártunk és járunk meg. Még nem lélegezhetünk fel, ezt az állapotot kell megtartanunk! Esélyt sem szabad adnunk a daganatoknak. De most már hisszük, hogy ha eddig sikerült, sikerülni fog végigcsinálni. Köszönjük mindenkinek, aki kíséri, segíti az utunkat! Kérlek, továbbra is tegyetek így! <3

A hazafelé vezető út sem volt kevésbé eseménydús. Először majdnem eltévedtünk, majd csak lépésben tudtunk haladni, annyira esett az eső. 🙁 De az a lényeg, hogy végre itthon vagyunk. Igaz, nagyon fáradtan és kimerülten, de jó hírrel! És ez a lényeg! Most csak ez számít, csak ez a fontos! A csoda, amit ma megéltünk! 🙂


2 thoughts on “2014.12.01.

  1. Hurrá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! — Eredeti üzenet — Feladó: “Pintér László Zalán” <comment-reply@wordpress.com> Címzett: <mendeleva@citromail.hu> Elküldve: 2014. december 1. 19:5 Tárgy : [Új bejegyzés] 2014.12.01. zalan2013 posted: “Hajnalban, mikor felkeltünk és elindultunk a 20. műtétre, még nem tudtuk milyen hosszú és nehéz nap vár ránk. Az úton egész végig szakadt az eső, Budapestre beérve pedig csak araszolva lehetett haladni. El is késtünk jó alaposan. 🙁 Mire leparkoltunk, add”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc − 3 =