Írhatnám, hogy teljesen megváltozott az életünk, de ez nem lenne igaz. Zalán 2,5 hónapos korában derült ki, hogy daganatos, így gyakorlatilag az eddigi élete túlnyomó részét daganatosként élte és vele együtt mi is. Most, hogy a daganatok inakívakká váltak, igazából fel sem tudjuk fogni, hogy ez mit jelent. Örülünk neki nagyon, de még nem lélegezhetünk fel. Egyelőre ugyanúgy élünk, mint eddig, hiszen a kontrollokat ugyanolyan időközönként kell megejteni, mintha műtét lenne. Zalánt ugyanúgy el isífogják altatni minden egyes alkalommal, hiszen rendesen megvizsgálni csak úgy tudják. Így igazából sokminden nem is változhat körülöttünk, ugyanúgy kell vigyáznunk rá, ugyanúgy, még csak náthás sem lehet. Sajnos az új daganatok kialakulásának valószínűsége csak 3-5 éves kora táján fog csökkenni. Addig pedig sajnos még sok idő van. De ha eddig kibírtuk, most már ki kell tartanunk.

Ebben nagy segítséget jelent a sok jó ember, aki kisebb-nagyobb dolgokban nyújtott és remélhetőleg még nyújt is nekünk segítséget. Ennek a nagy összefogásnak köszönhetően tudtunk eddig is eljutni a műtétekre és így lett többek között a gyerekeknek ruhája, vagy nekünk mosógépünk. Sőt, már egy pót mosógép is, a biztonság kedvéért. 🙂 Remélhetőleg így lesz felejthetetlen karácsonyunk is, amire eddig még nem volt időnk sem készülni.

Most, hogy Isten megadta nekem/nekünk a legnagyobb ajándékot, amit kértem tőle minden egyes imámban, hogy Zalán daganatai inaktívok lettek, már nyugodtabban készülődhetünk. Sajnos apa továbbra is rengeteget dolgozik és így minden rám marad, de igyekszem a 4 gyerek mellett is kellően készülődni a szent ünnepre. Kikerültek az adventi kalendáriumok, amibe Zalánnak mind diabetikus finomságokat tettem. Először nézett rám tágra nyílt szemmel, majd rájött, hogy azokat a finomságokat bizony meg is lehet enni. Igaz, nem mindent eszik meg közülük, de nagyon örülök, hogy ő sem marad ki a várakozásnak ebből a fajtájából.

Holnap pedig már jön a Télapó. Zalán egyelőre már attól is fél, ha a télapó szót csak kiejtjük a szánkon, de remélem, holnap az ünnepségen, ami itt lesz a faluban, már nem fog tőle félni. Sőt, nagyon szeretnék egy Télapós-Zalános képet készíteni. Ha sikerül, ezt természetesen meg fogom osztani veletek is!

Tudom, hogy még sok kontroll, számtalan orvosi vizsgálat vár ránk, mégis ezt a hónapot most úgy szeretném eltölteni, mintha ez a ronda szörny nem élne közöttünk. Szeretnék egy csodaszép karácsonyt a 4 gyerekkel és egy kis békét és nyugalmat. Mást nincs is jogom kérni, hiszen a legnagyobb ajándékot kaptam, az inaktívvá vált daganatokat!