A mai nap lesz a döntő, holnap tudunk-e menni. Ha ma minden rendben lesz, akkor holnap hajnalban újra útra kelünk és most 2 napig leszünk Budapesten.

Szeretnénk, ha ez így simán lemenne, mert már késtünk a szemészettel és az onkológiával is. Ez utóbbival nem is keveset. 🙁 Elvileg jövő hónapban aktuális lenne a következő MRI is, amitől már most félek.

Sajnos tegnap este óta érzem minden zsigeremben a következő út izgalmát. Tegnap este óta minden gondolatom újra a betegség körül forog. Mi lesz holnap, milyen hírt fogunk kapni? Az eddigi töretlen bizalmam a gyógyulásban már a múlté, az elmúlt havi kontroll alapjaiban rengette meg a pozitív gondolkodásomat. Nem tudom mi lesz holnap. Zsugorodott a daganat vagy nőtt? Hegesedett-e vagy egyáltalán mi lesz most? Lesz új vagy új kiújulás? Félek! Nem kicsit! 🙁

Apa ma dolgozik és ez részben jó, részben rossz. Jó, hiszen így biztos nem veszünk össze a növekvő feszültség miatt (vagy maximum este mikor hazaér) és rossz, mert nincs aki elterelje a gondolataimat.

De így is van elég munkám. Jázminnal tanulni, hiszen a mai és a holnapi estét már a mamánál tölti. Most nem tehetjük meg, hogy este még átnézzük, nem hiányzik-e egy lecke vagy rendesen be van-e pakolva a táskája. Főznöm kell, hiszen a gyerekeknek ma is enni kell és Andrásnak holnap is, aki nem költözik le a mamához erre a 2 napra, illetve apósnak is, aki felköltözik Andráshoz és Mázihoz, hogy mégse legyenek egyedül. És azért is kell főznöm, mert valamit nekünk is vinnünk kell, hiszen nem tehetjük meg, hogy Budapesten ebédeljünk valahol 2 teljes napig. Valami olyasmit kell főznöm, amit hidegen is meg tudunk enni holnap, hiszen melegítési lehetőségünk nem lesz. 🙁

Mivel szegény Csenge nagyon megszenvedte a betegséget, de leginkább azt, hogy a legelesettebb pillanatokban volt elüldözve itthonról, kisírta, hogy velünk jöhessen. (No, nem kellett annyira sírnia, hiszen nekünk is lelkiismeret furdalásunk van a kényszerű távoltartás miatt.) Végülis az egész életünk a kompenzálásról szól. Valakit mindig kárpótolni kell valamiért. Zalánt az elszenvedett fájdalmakért vagy a tesókat a sok távollétért, a meg nem kapott dolgokért, stb…

Ma délután hívom a doktornénit is, hogy mi legyen. Ha Zalán nem hány reggelig, útra kelünk. Jöjjön aminek jönnie kell! 🙁 Sajnos a sorsunkat nem kerülhetjük el! 🙁