2015.01.26.
Mozgalmas hétvégénk volt. Felénk hatalmas hó esett. Óvatos becslés szerint 30-35cm. A helyzetet pedig hófúvás nehezítette.
Ennek ellenére mi jól érzetük magunkat. Zalán szombat reggel óta csak az ablakban lógott és minden második szava a hó volt. Alig várta, hogy kimehessen! Szombaton nem is volt gond, hiszen még nem esett nagy hó, csak kb. 10-15 cm és Zalán vígan bóklászott benne. Apával és a csajokkal építettek hóembert is, ami aztán újabb okot adott Zalánnak, hogy folyamatosan az ablakon leskelődjön kifelé. 🙂 Így aztán délelőtt is ki kellett vinni és az ebéd utáni alvás után is. Ekkor kezdett pár órás szünet után újra havazni és megerősödött a szél is. Zalánt elaltatni is csak úgy sikerült, hogy megígértem neki, reggel újra kimegyünk.
Fél éjjel apáért aggódtam, aki éjjel dolgozott és bizony volt már rá példa, hogy valahol elakadt a mentő a havazásban és csak majdnem 24 órával később sikerült őket kiszabadítani.
Persze a reggel sem úgy indult, hogy terveztük! Annak ellenére, hogy apáék egész éjjel mentek és 2 órát aludt csak, szerencsére nem akadtak el sehol. Viszont a busz amivel jött volna haza, el sem indult Győrből. (Felénk elég nehéz a közlekedés, ha esik egy kis hó, mert magas dombokon és éles kanyarokon kell átjönni.) A vonat is késett, de azért hazaért apa. Fáradt volt, de nem feküdt le, inkább játszott a gyerekekkel.
Alvás után egyből ki kellett menni Zalánnal, mert már tűkön ült! Viszont akkora volt a hó, hogy Zalánnak a kis derekáig ért, menni egyáltalán nem tudott benne. Így aztán sokszor eltört a mécses. Ennek ellenére egyáltalán nem akart bemenni. 🙂 Először Csenge is durcázott, mert ő is csak esett-kelt, aztán rájött, hogy milyen jókat lehet hancúrozni a nagy hóban. Persze a nagy szél azért nem volt olyan jó de minden jóban van egy kis rossz. Sokáig kinn voltunk, hógolyóztunk, élveztük a telet, hiszen felénk tavaly egyáltalán nem volt hó. Sajnos aztán már teljesen átáztunk, Zalán cipője úszott, ahogy az enyém is. Egyedül a lányoké húzta. 🙂 Be kellett jönnünk. 🙁 De már jól is esett, hiszen ment le a nap és egyre hidegebb volt. Benn ittunk finom forró teát. Még Zalán is megitta, pedig nem szereti. Este pedig fincsi házi lecsót ettünk, amit még a nyáron tettem el. Nagyon jól esett. Zalán imádja mártogatni! 🙂
Sajnos ezen a héten sem látjuk sokat apát, pedig milyen jó volt, hogy egy kicsit itthon volt, még ha csak egy-egy nap volt, akkor is. Ma pl. csak aludni jön haza este fél 8-kor, reggel pedig ismét megy, mikor mi még alszunk. 🙁 De tudjuk, hogy ez miért van, értünk! Ezért kibírjuk mi is!
Jázmin még ezen a héten is kihagyja a sulit mert még nagyon sok a hiányzó és ahogy hallottam, még csak most kezdődik a második hullám. 🙁 Estére András beteg lett, nem érezte jól magát, a torka is fájt, náthás lett. Ő most el lett különítve a tesóktól, de főleg Zalántól. Nem szabad elkapnia!
Tudom, sokan azt hiszik, azzal, hogy most nincs aktív daganat, tulajdonképpen meggyógyult Zalán. Sajnos ez nem így van! Bárcsak így lenne! Most egy ilyen periódus van és azon kell igyekeztünk, hogy az immunrendszerét kellően erősen tartsuk, hogy képes legyen kivédeni az új daganatos sejtek kialakulását, megtelepedését. Zalán még 3-5 éves koráig veszélyes korban van, addig sajnos ugyanígy kell kontrollra járnunk, amik ugyancsak altatásban zajlanak. Ha új daganata lesz netán (de ilyen nem lehet!!!!) akkor sajnos elölről kell kezdenünk az egész procedúrát. Ezt nagyon nem akarjuk!
Most is ugyanúgy életveszélyben van, csak nem közvetlen életveszélyben. Ezért ugyanúgy be kell tartanunk mindent, amit eddig! Lassan fertőtlenítőszerre többet költünk, mint ételre. Ma eddig még csak 2 flakon fogyott, pedig még csak negyed 10 van! Sok és nem lazíthatunk. De tudjuk, hogy ezt miért tesszük!
Most egy közleményt szeretnék bemásolni, amit a KELL Alapítvány adott ki a Facebook-on! Mivel sok követőnknek nincs Facebook fiókja, ezért így is szeretném megosztani!
Sajnos nem csak minket támadnak folyamatosan, hanem szinte mindenkit, aki segítséget mer kéni! Mi is fenn vagyunk a Tégy Jót!-on, de Zalán gyűjtése most nem aktív.
TÉGY JÓT! KÖZLEMÉNY
Alapítványunk közleménye:
Főként rákos gyermekeket támogatunk, ezen a területen mozgunk otthonosan, hiszen személyesen is érintettek vagyunk. A fogyatékkal élők és tartósan betegek támogatásában is részt vállalunk.
Van egy adománygyűjtő oldalunk, amelyet Ganyi Karcsi koordinál. Minden Tégy Jót! oldalunkra felkerült kérés ellenőrzött, a kérelem mellett, fényképet és zárójelentést is kérünk, ez az oldalra való felkerülés követelménye. A szülők, ismerősök, barátok ezt a kérést megosztják, hogy minél több emberhez eljuthasson a segítségkérés, és a gyűjtés sikeres legyen.
Nem könnyű a szülőknek sem kérni, “koldulni”, de az emelt családi pótlékból és a Gyesből vagy ha 10 év feletti a gyerek, akkor ápolási díjból nagyon nehéz megélni. Jó esetben ott az édesapa jövedelme, de jelentős a csonka családok száma. Minden beteg gyermek helyzete nehéz, a rákos gyermekek esetében, nem csupán a rákkal, hanem a kezelések okozta mellékhatásokkal is meg kell küzdeni. A rossz állapotokat még rosszabb állapotok váltják fel, ilyenkor fontos az apai jelenlét is, de a látogatások is sok pénzt emésztenek fel. A kórházi kezelések idején két háztartást kell vezetni, a beteg gyerek csak egyénileg utaztatható, szigorúak a higiénés és étrendi feltételek. Amikor végre haza mehetnek terápiás szünetre, az mindig dupla útnak számít (értük kell jönni és hazavinni őket és visszamenetelkor ez fordítva van), az útiköltségtérítés csupán egy oda-vissza utat támogat, 21 Ft/km térítéssel. Betegszállítóval csak egyénileg szállíthatók, és azt előtte ki kell fertőtleníteni, ezért ez az út nehezen járható.Nem kötelező egy gyermeket sem támogatni, hiszen mindenki tudja, hogy érzelmileg-anyagilag mit engedhet meg magának.
Rengeteg segítő van, és sajnos rengeteg rászoruló is. Köszönjük mindazoknak, akik segítik munkánkat, azaz ezáltal a beteg gyermekeket.
Ez a beírás azok miatt született, akik támadják, megalázzak azokat, akiket nem olyan szerencsések, mint ők, életükért, egészségükért küzdenek. Kérjük őket, ha már nem segítenek, ne bántsák azokat, akik napjai a rettegésről, betegségről szólnak!
A napokban egyik támogatottunkat méltatlan támadás sorozat érte. (az oldalon néhány poszttal lentebb olvasható) Ő egy kétéves kis legényke, nem bántott soha senkit, mégis olyan jelzőkkel illették őt és édesanyját, ami felháborító. Lackót személyesen is jól ismerjük, hiszen a Miskolc Megyei Kórház GYEK Onko-haematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályán kezdődött a kezelése. Élete 11 hónapja a kezelésekről és műtétekről szól, nem tudja milyen a hasonló korú gyerekek élete, hiszen ő még nem volt játszótéren, nem szaladgálhatott a többiekkel, mert az ő napjai a kemoterápiákról, műtétekről szólnak. Egyik szemét el kellett távolítani, a másikkal alig lát, és folyik a küzdelem, hogy megmentsék a szemét.
2 thoughts on “2015.01.26.”
Enikő! Sok-sok hasonló boldog családi napot kívánok!!! Nem szabad betegségre gondolni. Tudom mondani könnyű. El kell hessegetni a gondolatot, az egészségessé lesz Zalánra, csak arra gondolni. 🙂 Nagyon nehéz, de meg lesz az eredmény, hiszen ezért “robotolnak”, fertőtlenítenek, figyelnek mindenre, hogy Zalán klasz nagyfiú legyen!
Elkeserítő, hogy felhívást kell közzétenni. Hová jutottunk? Szerény véleményem, hogy aki kikezdi a beteg gyermekeket és családjukat az nem boldog, sőt soha nem volt az. Szíve sincs az ilyen embernek. Hiszen lépten, nyomon találkozni lehet nehéz sorsokkal, akár betegség, akár szegénység miatt és aki ezt nem veszi észre szívtelen. Az ilyen családoknál én a gyermeket sajnálom, ha van nekik egyáltalán!
Andrásnak mielőbbi gyógyulást kívánok! Biztos nagyon hiányzik Zalánnak, hogy nem nyúzhatja.
Kívánok betegségmentes, vidám, “sok nevetős” napokat!!! 🙂
Köszönjük szépen!