A múlt hetünk katasztrofálisra sikeredett. Egész héten bosszankodtunk valamin. Előbb az én telefonom ment tönkre,  majd apáé tört el. De mindezek semmik a gyerekek betegségéhez képest!

Szerencsére azóta már lényegesen jobban vannak! Jázmin tegnap már újra ment iskolába és már Zalán is jobban van. Tegnap este volt az első olyan pont, mikor elkezdtem bízni, hogy a pénteki budapesti út összejöhet.

Zalán már szinte egyáltalán nem köhög. Ha nap közben köhint is egyet-kettőt, szerencsére alvásnál már semmi sincs! Ez volt az első olyan éjszaka mióta beteg lett, hogy nem ugattuk át a fél éjszakát. És ennek most nagyon örülök! Bízom benne,  hogy ez az 1 hét csúszás nem fog annyit jelenteni! És hogy Zalán még menthető és egyszer ő is egészséges lesz!
Köszönöm a tegnapi hozzászólást, miszerint minek gyűjtünk neki kupakokat, hiszen úgysem menthető,  gyűjtsek inkább kutyáknak, hogy ne éhezzenek! Pf! Még mindig meg tudnak lepni, pedig azt hittem már lepereg rólam az ilyesmi. Sokáig gondolkodtam rajta,  hogy leírjam-e ezeket a sorokat,  de ezt most nem tudom olyan könnyen lenyelni. Talán így könnyebb lesz!

Volt, akit az elektromos autó érdekelt. Attól,  hogy szeretnék ilyet Zalánnak, egyáltalán nem biztos,  hogy ilyet fog kapni születésnapjára. Akkor kap ilyet, ha sikerül rá összehozni a pénzt. No és persze akkor sem újat, hiszen az horribilis lenne. Nálunk hasonló ünnepekkor az a “szokás”, hogy nem vesz mindenki külön ajándékot,  hanem mind összerakjuk a pénzt és így együtt kaphat a gyerek egy akár nagyobb ajándékot.  Szeretném,  ha ez most is működne!

Lassan elkezdjük kitalálni Zalán szülinapi zsúrjának részleteit és időpontját is. Ha ez megvan, közzé fogom tenni, hogy mindenki,  aki szeretne,  el tudjon jönni és velünk ünnepelni ezt a kis harcost! A buli a tavalyihoz hasonlóan “batyus” jellegű lesz. Szeretném,  ha sokan lennénk, hogy Zalán érezze, lássa, mennyien szeretik és szorítanak neki!