Most, hogy túl vagyunk ismét egy kontrollon és ráadásul megjött a jó idő is tartalmasan telnek a napjaink. Sok időt töltünk a szabadban! Zalán nagyon szeret kinn játszani. Vagy gereblyével vagy kapával futkos és teszi a dolgát, mint a nagyok. 🙂 Apa is itthon van szerdáig és így együtt vágunk neki a tavaszi teendőknek, amibe Zalán kérés nélkül is besegít.

Minden nap szinte egész nap a szabadban vagyunk, teszünk-veszünk és élvezzük a gyógyító napsütést. Szükségünk is van rá, hiszen a betegség árnyékában a tél is hosszabbnak tűnt. De talán most már jön az igazi tavasz! És talán egyre közelebb van a gyógyulás is!

Bár még mindig hosszú út áll előttünk, de haladunk az úton és nem állunk meg. Küzdünk és biztosak vagyok a gyógyulásban. De hát hogy is ne lennénk biztosak benne, hiszen annyi szeretet van ebben a csöpp kis emberben, hogy el se tudjuk képzelni, hogy másként legyen!

A tavasz meghozta Zalán étvágyát is. 🙂 Eddig sem volt rossz étvágyú, de most… Megeszi az ebédjét és még megeszi mindenki maradékát is. 😀 A nagy kedvenc az uborka lett sajttal. Felfedeztük az első zöldséget, amit nem szeret, ez pedig a saláta. A hagymát viszont kifejezetten szereti! A kenyér még mindig nem tartozik a kedvencei közé (ami nem is baj!).

Mivel a napok ennyire tartalmasan telnek, sajnos nem sok időm van számítógéphez ülni és válaszolni az e-mail-ekre, ezért elnézést kérek. Amint ide tudok ülni, mindenkinek válaszolok. De biztos megérti mindenki, első a család, a gyerekek! 🙂

Lassan készülünk a húsvétra is. A tojásokat már betettük a keltetőgépbe, így ha minden igaz, pont húsvét előtt 1 héttel fognak kikelni a kiscsibék és húsvét vasárnapra várjuk a kislibák kelését. Zalán minden nap megnézegeti a tojásokat, mindig elmondja melyikből lesz a kispipi és melyikből a gágá. 🙂 Lassan a kiscicáink is megszületnek, amit leginkább Jázmin és Csenge vár már. Sajnos szegény Ödönünk (nyuszink) nemrég meghalt és nagyon hiányzik a gyerekeknek. De kaptunk ígéretet, hogy ha minden igaz, húsvétra lesz újra nyuszink. Valószínűleg az állatszeretetet tőlem örökölték a gyerekek, mert én is nagy állatidomár voltam gyerekkoromban. Volt, hogy egyszerre 19 hörcsögöm volt, de bizony olyanra is emlékszem, hogy összeszedtem a katicákat (49db volt) vagy éppen a csigákat (117db) és vígan nevelgettem őket! 😀 Azt hiszem én sem voltam könnyű gyerek. És most mindezt visszakapom! De nem bánom! Hiszen olyan sokat kapunk az állatoktól is! Szeretetet, ragaszkodást… Szerencsére apa is szereti az állatokat, így nincs közöttünk emiatt nézeteltérés.

Zalán is megtanulta okosan szeretni őket. Már nem nyúzza, húzza fülüket, farkukat. Odamegy, megsimogatja őket, megszeretgeti és útjukra engedi. Igazi ügyes nagyfiú lett! Annyira lehet szeretni! Nem tudunk vele betelni! Az egész kis ember egy csoda. És annyi mindent tanulunk tőle! Annyira tud szeretni, hízelegni a kis manócska. Olyan jó, mikor éjjel félálomban odabújik hozzám. Még szép, hogy mindent megteszek/megteszünk a gyógyulásáért! Ahogy eddig is, ezután is így lesz!