Mostanában tudatosan is távol tartjuk magunkat a betegség gondolatától! Igyekszünk úgy élni, mint bárki más. Eddig sem nagyon beszéltünk egymás között róla, de mostanra ez a kevés is megszűnt. Igyekszünk fenntartani Zalán mostani állapotát, hiszen ez vezet a gyógyuláshoz.

Mint már említettem valamikor, Zalán súlya és kora miatt néhány étrend kiegészítő adagját kicsit emelni kellett. Sajnos vannak olyanok, amiket mostanában nem nagyon szeret bevenni, ilyen pl. az Emotio. Ennek ellenére kis noszogatással azért beveszi szerencsére. 🙂 Mostanában sokat változott az ízlése is. A zöldségeket, gyümölcsöket továbbra is nagyon szereti, de valahogy a levesekkel hadilábon áll. Pedig eddig élt-halt pl. a borsólevesért. Most a borsót kieszi belőle és a többi marad. Azt hiszem kicsit válogatós lett, de fogalmam sincs, mivel értem ezt el nála. 🙁 Szerencsére az édességet még mindig nem igényli! 🙂

A gondok inkább ott kezdődnek, hogy szeretne azt enni, amit a többiek. Mivel az egész családnak lehetetlen csak olyat főzni, ami neki egészséges, ezért sajnos mindig ügyeskednem kell. Vagy a többiek nem esznek előtte, ami sokszor kínkeserves, hiszen ekkora családban valaki szinte mindig éhes. Vagy pedig olyat kell mindenki elé tennem, amit ez a kis ember is megehet. És bizony nem is olyan olcsó ez! 🙁

De szerencsére rohamléptekkel közeledik a tavasz, amit nagyon várunk. A palántáink már gyönyörű szépek, és ha kicsit jobb idő lenne, fólia alagút alá már ki lehetne őket öltetni. Sajnos azért még nincs annyira jó idő (és fólia alagutunk sincs, mert nagyon drága). Szerettünk volna kis balkonos gyümölcsfákhoz jutni, hogy legalább a gyümölcsre ne legyen gondunk, de ez sajnos nem sikerült. 🙁

Lassan közeledik Zalán névnapja is és sajnos fogalmam sincs mit kaphatna olyat, amit mi is megengedhetünk magunknak és őt is lekötné, szívesen játszana vele. Mivel szeret tenni-venni a kertben, ezért kis szerszámokra gondoltam neki, de sajnos mindenütt csak műanyagokat láttam, amik pedig gyorsan eltörnek. 🙁 Szóval tanácstalan vagyok! 🙁

Sajnos még a húsvéti diabetikus édességeket sem sikerült megrendelnem. Sokszor érzem úgy hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Nincs időm semmire. Egész napomat lekötik a gyerekek. Igaz, ez nem is akkora gond, hiszen imádom őket! <3 Jázmin a foghúzása óta gyengélkedik. Éjszakánként még szivárog egy kis vér a kihúzott foga helyéről és sajnos náthás is lett. Valószínűleg bakteriális felülfertőzéssel ötvözve. A torka is fáj, így megint hiányzik az iskolából. Szerencsére ennek ellenére nincs lemaradva a többiektől, hiszen minden nap tanulunk vele, mindent elmagyarázunk, megbeszélünk. Ebben a félévben a legrosszabb jegye 4-es. 🙂 Nagyon büszke vagyok rá! <3 (De most már kicsit kevesebbet lehetne beteg!)

András pályaválasztásával kapcsolatban még nincsenek hírek, majd csak április közepén. Az iskolák már közzétették az ideiglenes rangsort és ez alapján biztosan mondhatjuk, hogy a megjelölt iskolák valamelyikébe fel fogják venni. Sajnos az első helyen megjelölt iskolánál “rezeg a léc”, de azt mondják, a remény hal meg utoljára… Bizakodunk! De nem engedem, hogy lemondjon az álmairól!

Csengével sokszor beszélgetünk az oviról és kicsit el vagyok keseredve, hogy mostanában mennyire nem szeretne újra járni. 🙁 Pedig tudom, hogy jót tenne neki a közösség, hiszen sokszor szívesen találkozna a kis barátnőivel, akikkel pl. a farsangon is nagyon jól érezte magát. Másrészről pedig szívesen itthon fognám még! De sajnos szeptembertől már járnia kell! 🙁 Azért még azt megpróbálom majd megbeszélni az óvónénivel, hogy ha valami járvány van, akkor szóljon és addig Csenge itthon marad. Úgy, mint Jázmin az influenza idején. Remélem működni fog így a dolog!

Lassan én is végzek végre a vezetéssel. Már egész jól mennek azok a műveletek is, amik bizony az elején komoly gondot okoztak (pl. tolatás, parkolás). Remélhetőleg lassan vizsgaérett leszek! 🙂

Szerencsére a következő budapesti utunkig még mindig van egy kis idő, így most ezt száműztem is a gondolataimból. Most örülünk a jó időnek, egymásnak és gondolni sem akarok/akarunk a betegségre! Sajnos ennek ellenére minden pillanatunkat átszövi a félelem az új daganatoktól. Főleg mikor meg kell “küzdeni” Zalánnal az étrend kiegészítőkkel!