Szokták mondani, a baj nem jár egyedül! Ez nálunk ismét beigazolódott. Apa ma végre szabadnapos, így itthon van. 🙂 Mivel már 2-3 hónapja nagyon fáj a lába, annyira, hogy esténként gyógyszert vett be, hogy egyáltalán aludni tudjon, a lábfején 2-3 ujja folyamatosan zsibbad, fáj a combja is, így végre elment orvoshoz. Az orvos egyből beutalta a neurológiára, az elsődleges diagnózis alsó végtagi idegköteg rendellenesség (a.n. popliteus lat. károsodása) miatt és sajnos táppénzre kellett mennie. Erre nem számítottunk! De egyszerűen már ennyira fáj neki, hogy alig bír lábra állni. 🙁 És így a többi munkája is “elúszik”. 🙁 Mondani se kell azt hiszem, ez mivel jár. Ráadásul eddig úgy néz ki, hogy május 4-én továbbképzésre kell mennie, pont akkor, mikor Zalánt kell vinni! 🙁 Nagyon nem alakul jól ez a nap! 🙁 Le vagyok törve! 🙁

Zalán amúgy nagyon jól van szerencsére, szinte az egész napot kinn töltjük az udvaron. Homokozik, játszik. Nagyon szeretne hintázni, de sajnos a hintája eltört még tavaly. De talán majd egyszer sikerül pótolni. Mindig kinn akar ebédelni az udvaron, de nem tud, mert nincs kisbútorunk. 🙂 De nagyon élvezi a kinn töltött perceket, sokszor alig lehet behozni. Szerintem ha tehetné kinn is enne, aludna. 🙂

Mi is nagyon vártuk már a jó időt. Több szempontból is. Egyrészt a gyerekek miatt, másrészt mert végre lehetett veteményezni és hamarosan már a saját zöldségeinket ehetjük. 🙂 Legalább ez jó ebben a napban. Pár napja elhatároztam, hogy minden nap végén értékelni fogom magamban a napot és minden napban keresek valami pozitív dolgot. Háááát, a mai nap ismét nehéz dolgom lesz. Főleg amiatt, ami most a táppénzzel jár. 🙁 De legalább süt a nap, csicseregnek a madar és a gyerekek boldogan játszanak kinn!