A tegnapi nap után nagyon sok gondolat kavarog a fejemben. Főleg, miután éjjel 1 óra is lett, mire álomba vergődtem magam. A megoldáson gondolkodtam, de közben már az is megfordult a fejemben, hogy befejezem a blogunk írását, mert bár sokan vagytok mellettünk, van egy pár ember (eddig 3 konkrétat tudok!) aki folyamatosan áskálódik ellennünk. És erre most annyira nincs energiám! Most másra kellene nagyon, hogy el tudjam viselni a mindennapokat és nem másképp, mint mosolyogva. Ezek az emberek pedig ezt a kis energiámat szívják el.

Aztán rájöttem, hogy ezt Zalánnal nem tehetem meg! Az első pillanattól mindent a gyógyulása érdekében teszem. Nem adhatom fel most, mikor talán a célegyenesben vagyunk. Ám ezt egyáltalán nem tudhatom. Akár hétfőn is találhatnak új daganatot és akkor az egész rémálom kezdődik előről. Ez a betegség nem olyan, mint a többi daganatos betegség. Ez agresszív, gyorsan ölő fajta. Itt nagyon észnél kell lenni és néhány nap csúszás is komoly veszélyt jelenthet. Ahogy az első télen fogalmazott a doktornénink: “Ha csúszunk a műtétekkel, csak futunk az események után”. Ez így, szó szerint hangzott el a szájából. Azt hiszem, nem csoda, hog félek, és féltem Zalán életét. Annyiszor leírrtam már, Ő egészségesen született. Ha tudtam volna mi vár rá, lehet nem adtam volna meg neki az életre az esélyt. De nem csak neki, bármilyen szörnyű is leírni, egyik testvére se született volna meg! De megszülettek és itt vannak! Imádom Őket egyenként és együtt is! Sokszor nagyon nehéz. Holnap lesz András születésnapja. 15 éves lesz! Ugye ne is folytassam?

Tegnap, mikor apa gondolatait közzétettem és beleolvastam, elfutotta a szemem a könny. Persze három gyerkőc volt körülöttem, akiknek egyből feltűnt, de azt mondtam, csak azért könnyes a szemem, mert nagyon kell tüsszentenem és nem tudok. Szegény Jázminka még mondta is, hogy nézzek a lámpába és sikerülni fog. De hát hogy sikerülhetett volna? Akkor sírok, mikor senki se látja. Még apa sem! Erre tökéletesek az éjszakák. Ezt nem tudja megérteni és átérezni senki, hiába is írom le!

És a bántás, amit kapunk, nem mindig tud olyan egyszerűen leperegni! Főleg mikor a gyerekeket keverik bele! Annyiszor elmondtam már! Ne nekem segítsenek, hanem Zalánnak. Nem szeretnék fényképezni, de ha kell megteszem! A cipőm szakadt, a ruhám kopott (és néhol lyukas is). De engem ez nem érdekel. Nekem ne segítsen senki! Nem szeretnék új cipőt, sem ruhát! De azt szeretném, hogy Zalánt pontosan tudjam vinni a kontrollokra, hogy időben kiderüljön, ha baj van. Mert az bizony nem úgy megy, hogy akkor megyek, mikor kérem…Szeretném, ha neki továbbra is lenne esélye, mert meg tuudom neki venni az étrend kiegészítőket! És igen, szeretném, ha a többieknek is jutna valami. Sajnos ez sokszor, sőt nagyon sokszor nincs így. De ők megértik, nem panaszkodnak! És akkor van, akinek az tűnik fel, hogy Csengének volt egy Jégvarázsos táskája? Valóban! Egyrészt csak volt, amit a mai napigg sirat, másrészt kapta a táskát és em tőlünk. Születésnapjára! Hát akkor lehet irigyelni!

Ne haragudjatok, nem akarok bántani, főleg nem megbántani bárkit is, de úgy gondolom, ha már mi megkapjuk a bántást napi szinten, akkor hadd tegyem  meg, hogy válaszolok rá. Nem magyarázkodom, egyszerűen leírom a tényeket. Nem átkozódom, ahogy egyesek beállítják. Csak fájnak az igazságtalanságok! Nem kötelező minket támogatniBárki segítheti bárki életét. Ha valaki minket választ, azt csak megköszönni tudom!

Egyet kérek csak minden minket ócsárolótól! Ha rajtam nem talál fogást, ne a gyerekeimet vegye a szájára, mert ők aztán főleg nem érdemlik meg. “Kedves” “Mezei Mácsonya” néven irogató ócsároló, aki Győrújbaráton laksz! Képzeld el, a fiam nem a Krúdyban fog tovább tanulni! Sőt, valószínűleg többre viszi, mint te, aki jellemtelenül és nagy bátorságot tanusítva név nélkül egy gyereket veszel a szádra!

Elnézést kérek az ismételt kifakadásért! Nyugodtan szóljatok, ha ez sok! De iszonyúan rosszul esik a felénk áradó irigység és rosszindulat! Mikor egy 2 éves gyerek életéért küzdünk!