Még mindig próbálom leírni, hogy nem a nyaralásról szól a problémám!
Sajnálom,  hogy nem tudom úgy leírni, hogy ne lehessen félremagyarázni! Nyaralni úgy érdemes elmenni, ha az ember nyugodtan ki tud kapcsolni. Ha otthon tudja hagyni a gondokat vagy legalábbis kicsit el tudja felejteni. Ha nem viszi magával a probémákat és nem kell aggódnia az otthoni dolgokért. Ez most nálunk lehetetlen. Tavaly megpróbáltuk, nem sikerült. A gyerekek nagyon élvezték, kétség sem fér hozzá és rájuk is fért a kis kimozdulás. Ahogy most is rájuk férne és SZERINTEM meg is érdemelnék. Ahogy minden más gyerek! Ahogy minden gyerek! De! Most nem tudunk elmenni. Mert másra kell a pénz, az idő, a figyelem! A tavalyi nyaralást is végigörlődtük. Belül. Hogy a gyerekek jól érezzék magukat! Erre idén nem érzem úgy, hogy képes lennék vagy képesek lennénk!
Régen annyi tervünk, álmunk, vágyunk volt. Annyi mindent szerettünk volna megvalósítani. Annyira másképp terveztünk mindent! Pl. jogosítvány és autó nem volt a tervben. Nem vágytunk rá. Hiszen van vonat, busz. A gyerekek kifejezetten élvezték a vonatozást mindig. Nem hiányzott az életünkből. Hazudnék, ha azt mondanám, nem veszekedtünk vagy nem voltak gondjaink. Dehogynem! Azóta vannak gondjaink, hogy apa amúgy is gyér fizetésének felét letiltják! De szegényem próbálkozik, már csak aludni jár haza, annyit dolgozik.
És sajnos azt is tudom, hogy ebben az országban az emberek harmada nyomorog. Ez az ország szégyene is! Nem másra akarom adni az utat a sorsunk miatt, csak annyira tehetetlennek érzem magam! Az emberi érzéketlenség már rekordokat dönt. Aki megtehetné, hogy segít, nem teszi meg. Akinek nincs, az pedig az utolsót is megosztaná… Tudnék példákat mindkettőre, de ismételten nem akarok megbántani senkit.
Anno mikor András felsős lett, elkezdtünk neki junior számlára félretenni pénzt. A ballagásra, a középiskolára… Aztán mióta Zalán beteg lett, szép lassan már ezt is feléltük. Pedig ez volt a vésztartalék. Akkor sem nyúltunk hozzá, ha nagy volt a baj. Nem sokat tettünk félre, havi 1500Ft-ot. De sok kicsi sokra ment! Aztán végül mire kellene, semmi sem maradt.
De még mindig nem arról beszélek, hogy pénzszűkében vagyok. Hanem a mögötte rejlő lelki fájdalomról. Mert igen, fáj, hogy nem csak boldog, felhőtlen gyerekkora nem lehet a gyerekeknek, még sokmindenről le is kell mondaniuk.
Persze,  ez csak időleges. Én ezt értem,  tudom, felfogom. Legjobb esetben is még 3 évnyire lesz az, mikor kimondható, hogy kisebb a kiújulás valószínűsége. Sajnos ennél a betegségnél nem játszik az 5 év tünetmentesség, hiszen mint írtam már, Zalán összes testi sejtje hordozza a rossz gént, így pedig valamivel több, mint 50%-a van a másodlagos daganatok kialakulására. Ami lehet leukémia, csontdaganat vagy, éppen agydaganat! Ennek a lehetőséget szeretnénk minél kisebbre csökkenteni. Nem azért nem adunk neki cukrot és nem azért van csökkentett szénhidrát tartalmú diétán, mert ez úri passiónk. Nem azért kap sok zöldséget és húst, mert nekünk ez hóbort! Hanem azért, mert az életét akarjuk megmenteni. Nem 5 évre!
Emlékeztek, mikor leírtam az álmaim? Hogy szeretném oviba kísérni, majd elballagtatni. Hogy szeretném fogni a kis kezét, mikor először átlépi az iskola küszöbét. Hogy szeretném vele leírni az első betűket. Hogy szeretném, ha anyák napján ő is mondana nekem verset. Ha ott lehetnék a ballagásán, segítenék az érettségijére készülni. Közben pedig együtt sírnánk az első csalódáson vagy együtt örülnénk az első szerelemnek. Szeretném látni, ahogy boldog felnőtt lesz, hogy dolgozik, családot alapít. Ezekért az álmokért küzdök és mikor valamire nemet kell neki mondanom, ez lebeg a szemem előtt.
De közben lelkiismeret furdalás gyötör, hogy az én önző álmom miatt a másik három gyerek gondtalanságát elveszem. Ezt az időt, a boldog gyerekkort pedig soha nem leszek képes visszaadni nekik. Mire ennek a betegségnek az első felvonásán túl leszünk,  Csenge 9, Jázmin 12, András pedig felnőtt lesz!
Röhej az egész! Sokszor sírni lenne kedvem, mikor erre gondolok!
Persze,  más is küzd a megélhetésért. Másnál sincs kolbászból a kerítés. Ha nem lenne a betegség,  akkor sem lennénk könnyű helyzetben. De van! És ettől sokkal, de sokkal nehezebb! Anyagilag is megterhelőbb és lelkileg milliószorosan!
És küzdenünk kell mégis az álmainkért. Mert az álmaink jelen esetben Zalán életét jelenti! Még úgy is, ha közben a másik három gyereknek nem jut semmi. Örülök,  ha egyáltalán ételt tudok tenni eléjük! És ettől fáj igazán ez az egész! Nem a nyaralás hiányától!