Sajnos mostanában a kevésnél is kevesebb időm van gép elé kerülni és beszámolni az életünkről.

Zalán még csak félig van jobbabn. Az orra már nem folyik annyira, most a köhögős résznél tartunk. 🙁 Persze ez nem riasztja el az egész napos rosszalkodástól! 🙂 Annyi élet, annyi energia van benne, hogy ha csak fele ennyi lenne bennem, sosem fáradnék ki. Minden nap tanul valami újat, amin általában nagyokat kacagunk. Szuperédes, tündéri kis ördög! Hiába vetül rá a betegség árnyéka, egyszerűen tele van élettel, szeretettel.

Apát nem sokat láttuk az utóbbi időben, így üdítő újdonság, hogy ma itthon van! Zalán is nagyon örül neki és a többi gyerkőc is. Persze szegény idegeit alaposan próbára is teszik, de hát ilyenek a gyerekek! Az a lényeg, hogy kicsit itthon van!

Az elmaradt pótlékokat és a betegszállítást a mai napig nem fizették ki neki, pedig 22-e van! Ma már elkezdtem felfelé érdeklődni, miután a  mentőállomáson már mindenki megkapta a mai nap reggelén az elmaradt pótlékokat, kivéve apa. Mint kiderült, mivel apa (ha emlékeztek) 2 hó napja táppénzen volt, az államkincstár egyszerűen elfelejtette számfejteni a bérét. A betegszállítási szerződéseket pedig még csak a mai napon, 1,5 hónappal azután kapta meg az OMSZ, hogy átvette a területen a szállítsi feladatokat. Szóval nagyon szuper a helyzet! Magyarország jobban teljesít! Egyszerűen elfelejtik számfejteni pár ember bérét! 🙁

Ilyen és hasonló bosszúságok dacára próbálunk kitartani és némi pozitív szemléletet magunkra erőltetni. Készülünk a közelgő június 1-i útra, majd András bérmálkozására, a ballagásra. Lassan közeledik a középsikolai beiratkozás is. Nagyon gyorsan eltelt az idő! András szeptembertől Győrbe jár, 2 tannyelvű iskolában fog tanulni. Remélhetőleg jól! 🙂 Jázmin 3. osztályba megy, Csenge nagycsoportba. Jövőre kezdené Zalán is az óvodát, ami most kimarad az életéből. Elsődleges most a gyógyulás, a túlélés. Ennek érdekében igyekszünk megtenni mindent akkor is, ha néha nagyon nehéz. Sokszor úgy érzem, nem megy tovább, feladom. Aztán mindig jön valami, ami továbblendít ezen a nehéz úton.

Az összefogás, ami körülvesz minket nagy erőt ad. Így volt ez ma is, mikor Pannonhalmáról kaptunk segítséget. Egy óvodában gyűjtöttek nekünk segítséget; tartós élelmiszert, fertőtlenítőszert, kupakokat! Köszönjük a szervezést, a szállítást és mindenkinek a segítséget, aki kicsivel, naggyal, bármivel hozzájárult!

Köszönjük az 5 éves Németh Anna Borbálának a kis rajzot. Ezt is eltesszük Zalánnak, hogy később, ha nagy lesz, megnézhesse! <3

Köszönjük mindenkinek a segítséget!