2 órát sikerült aludnom éjjel, így aztán reggel kellően nyúzottan ébredtem. Rossz érzés volt bennem egész reggel, hiába akartam a pozitív gondolkodást magamra erőltetni. Úgy éreztem, ma nem fogunk jó híreket kapni.

Reggel a szokott időben, 6 órakor indultunk, hogy terveink szerint időben érjünk a kórházba. Sajnos nem sikerült, mert már jóval Budaörs előtt teljesen beállt a forgalom az M1-en. Így majdnem fél órát csúsztunk. Persze ebben az is szerepet játszott, hogy alig találtunk szabad parkolót.

Viszont mégsem késtünk sokat, hiszen mint később kiderült, Zalán csak az 5. volt a műtéti sorrendben. A szokott ágyat kaptuk, egyből az első szobában középen. Meg se tudom már számolni hányszor volt ez az ágy a kórházbéli tanyánk. Volt, hogy ott is aludtunk éjjel. Megkaptuk a szokott, minimum 4 számmal nagyobb pizsamát, amin a gombok javarészt hiányoztak, a kis cickó kikandikált belőle, a naci  meg akkora volt, hogy Jázminnak is nagy lett volna. De feltűrtük, mint mindig. Nekünk így is szépn volt ez a csöpp kis manó! Mit szép?! Gyönyörű! A leggyönyörűbb kis ember! <3

Jöttek a szemcseppek, 15 percenként ismételve. Az elsőnél még nagyon sírt, aztán mindig kicsit kevésbé. Közben jött a doktornéni is, akinek jeleztem, hogy kellene vért venni, mert átmennénk a Tűzoltóba. Mivel Zalánt nagyon megviseli a vérvétel, így igyekszünk mindig altatás alkalmával levetetni, hogy minél kisebb stressz érje ezáltal is. Jött az altatóorvos dokibácsi is. A kedvencünk, Póczos doktor. Mindent rendben talált, így Zalán 9:46 perckor be is mehetett a műtőbe. Természetesen míg a műtő előtt babocsátásra vártunk, megbeszéltük, hogy Zalán milyen ügyes lesz. Mondtam neki, hogy nem kell sírni, bemegy a dokibácsihoz, felfújja neki a lufit, aztán jön ki és én az ajtóban fogom várni. Így aztán sírás nélkül ment be. 🙂 Sajnos ettől még nem volt könnyebb!

Mivel a reggeli rossz hangulatom nem hagyott nyugodni, minden egyes műtőajtó nyílásra felkaptam a fejem, mert attól tartottam, jön a doktornéni és közli a rossz hírt. Nemsokára jött is. A 2 ampulla vérrel a kezében. Apa már futott is vele a Tűzoltóba, hogy megnézesse és megkérdezze, fogadnak-e minket ma. Sajnos nem volt a mi orvosunk és Rényi doktorbácsi nagyon elfoglalt volt, így ma nem fogadták a kisemberünket. 🙁

Még mielőtt apa visszaért volna, már jött is ki Zalán a műtőből.Nem aludt, csendesen pihizett a doktorbácsi vállán. Nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy ilyen remek orvosok kezei közé került elsőre Zalán! Mindkét orvost (doktornéni, altatóorvos dokibácsi) elfogadta, nem fél tőlük. És annyira közvetlenek vele is az orvosok! Teljesen mások, mint Győrben! Persze ettől még nem szeretünk oda járni, de jobb ez így!

Elvileg altatás után, pontosabban ébredés után fél órával ihat, 1 órával ehet Zalán. Kicsit pihizett még a karomban, aztán meg is kínáltuk a szokásos vízzel. Amire meglepő módon az volt a reakciója, hogy : “Fúúúúj!” Egy kicsit meg is ijedtem, mert ilyet még soha nem csinált. De nemsokára megbékélt és iszogatott. Majd evett is a vitt szendvicsből.

Mivel András leendő új iskolájában fél évnél nem régebbi szemészeti leletet kérnek, Andrást is felvittük magunkkal, a doktornéni pedig elvállalta, hogy megvizsgálja. Így aztán még maradunk kellett, hiszen a doktornő még javában operált. Csak kettő óra után jött ki a műtőből, utána tudta megnézni Andrást. Szerencsére nincs szüksége új szemüvegre! 🙂 Zalánnal nagyon nehéz volt az utolsó 2-3 óra. Fáradt is volt, melege is volt. Próbáltunk időről időre meglépni pár percre a kórházból. Egy ilyen alkalommal összefutottunk Győzikével, akivel egy közös képet is készítettünk.

Végül fél 4 körül tudtunk haza indulni. Persze az autópályán balesetbe és torlódásba futottunk, de végül hazaértünk. Az autónk vacakol, villog az izzítólámpája menet közben. Valószínűleg generátor hibás. :(Azért reméljük még elvisz minket jövő héten kedden ismét, mert akkor kell mennünk a hema ambulanciára és jövő hónap 6-án újra a szemészetre. Egy a lényeg, Zalánnal minden rendben van! Se új daganat, se kiújulás nincs!

Ma próbáltam a tényekre szorítkozni, mert nagyon fáradt vagyok, de holnap megírom a mai nap lelki részét is! Köszönjük mindenkinek, aki ma szorított nekünk, imádkozott értünk! Hatalmas segítség, hogy nem hagytok magunkra a bajban!