Ismét eltelt néhány nap. Mi pedig újra utazni készülünk. Holnap. Most éppen az onkológián teszünk látogatást. Szerencsére a vért már múlt hétfőn levetettük, így legalább Zalánnak ezen nem kell holnap átesnie, mert amúgy talán ezt viseli a legnehezebben.

Sajnos holnap a legmelegebb időben fogunk utazni, de majdcsak kibírjuk valahogy. 🙂 Igaz, a kocsiban van klíma, de sajnos a generátor probléma miatt ez egyből letilt, amint elkezd villogni az izzításjelző lámpa. Nem örülünk neki,de most nincs pénzünk megcsináltatni. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy nem hagy minket cserben valahol félúton. 🙂

Remélem holnap is jó hírekkel tudok majd szolgálni, mert minden rendben lesz a kontrollon. Másképp talán nem is lehet. Legalábbis belegondolni se merek, mi van, ha nem…

Végre elkezdődött az utolsó hét is a suliban. Igaz, ez sem gondtalan a felelőtlen szülőknek köszönhetően, ugyanis felénk éppen a hányásos vírus tombol. 🙁 Persze, megértem, hogy mindenki félti a munkahelyét, de azt nem értem meg, hogy úgy is elküldik a gyerekeket az iskolába, hogy rosszul vannak, hánynak és ezzel másokat is megfertőznek. Másrészt ezt már milliószor leírtam, a tünetek megjelenése előtt ez a vírus már 3 napig lappang és miután a klinikai tünetek elmúltak, még 3 napig fertőz. Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagyunk hogy Zalán nem kaphatja el ezeket a vírusokat, de úgy gondolom, aki anya, annak értenie kellene ezt. lehet, legint eget csak, hogy no igen, egyet hányt a gyerekem, menjen nyugodtan, majdcsak lesz valami… Csakhogy nekem/nekünk ez a gyerekem életébe is kerülhet. Kérném a környékbeli szülőket, főleg akikkel egy osztályba (és szeptembertől egy csoportba) járnak a gyerekeim, gondolják át ezeket! Köszönöm, ha valaki e sorok hatására kicsit változtat a hozzáállásán!

Zalán sajnos az utóbbi napokban ismét gyengélkedik. Köhög és kicsit náthás is, de a náthát inkább allergiának tulajdonítom, ugyanis egész nap semmi baja, csak reggel folyik a nózija, mikor kijövünk a lakásból. Akkor pedig vízszerű, cseppet sem sűrűsödött az utóbbi napokban. Az éjszakákat viszont sajnos végigköhögi. 🙁 Nagyon sok ez a felsőlégúti betegség az utóbbi időben. Aggódok miatta. Holnap mindenképpen szeretnék rákérdezni erre a kontrollon. Remélem nem bizonyul valósnak a félelmem. 🙁

Ennek ellenére igyekszünk úgy élni, mint mások. Persze csak annyira, amennyire a helyzetünk engedi. Készülődünk András bérmálkozására, majd a ballagására is. Ebben a hónapban sok a tennivaló, a program. Persze apa megint dolgozik, ezen a héten lesz olyan nap is, mikor egyik nap este 6-tól következő nap este 10-ig nem is látjuk. Akkor hazajön, alszik és reggel fél 6-kor ismét megy dolgozni. Nem könnyű így élni. Lehet könnyebb lenne, ha legalább látszata lenne a dolognak, de sajnos nincs. Az egészségügy nem a legjobban fizető munkák egyike. Sokszor felmerült már a kérdés a váltással kapcsolatban, azonban ő mindig azt mondja, ezt tanulta, ehhez ért. Megértem, de sajnos minden hónapban szembesülök vele, hogy ez mennyire nem elég. Szeretném, ha máshol dolgozna, ahol legalább egy kicsivel többet keresne, de tudom, hogy erre az esély szinte nulla, hiszen egy szemmel (neki 2,5 éves korában enukleálták a jobb szemét) nem sok helyre vennék fel. 🙁

Hálás vagyok az összefogásért, a szeretetért és a segítségért, amit tőletek kapunk. Megköszönni se tudom eléggé. 🙁 Igyekszem mindig jó híreket (is) írni. Sokszor nem is olyan egyszerű, de nagyon igyekszem minden napban meglátni a szépet, a jót. Amiért érdemes reggel felkelnünk. A gyerekek imádnivalóak, sok örömet okoznak. Sokszor olyan csínytevéseket követnek el, amin mi is csak nevetni tudunk. Csenge mindig mond valami marhaságot, amin az egész család napokig nevet. Ő a mókamesterünk, viszont a legtöbb fejtörést is ő okozza nekünk. Zalán pedig maga az élet a millió energiájával. Mostanában folyton a fagyikat akarja kostolgatni, de nem izlik neki, az első nyalás után a kezembe nyomja. Ugyanúgy tartjuk neki a cukormentes diétát, mint eddig. Szerencsére nem is igényli az édességet. Azt az energiát, amit normális esetben a cukorból és az egyéb szénhidrátokból nyerne, neki a zöldségekből és a húsból kell bevinni a szervezetébe. Azért próbálom minél változatosabbá tenni az étkezéseit, hogy ne legyen neki monoton. Eddig még nem panaszkodott. 😀 Kedvence pl. a párolt borsó grillezett csirkemellel. De borsóból szinte minden mennyiség jöhet neki. Alig várjuk, hogy végre lehessen friss borsót szedni a kertben. Igaz, csak egy csöppöcske a kiskertünk, de egy főzelékre való azért talán idén is megterem. Bármekkora is, szeretettel gondozzuk, mert tudjuk, hogy ezzel is jót teszünk Zalánnak. A másik nagy kedvenc a kukorica. Sajnos arra már nem maradt helyünk, hogy vessünk. 🙁 A spenótot is nagyon szereti az urfi, csak a salátával áll hadilábon. 🙂 Nem tudjuk miért, de azt egyszerűen nem hajnaldó megenni. A savanyú uborkáért viszont megőrül. Remélem idén sok uborkánk lesz, mert Zalán szinte mindenhez eszik. Évekkel ezelőtt fedeztem fel egy nagyon finom csemegeuborka receptet, azóta így teszem el. Az egész család imádja, még anyós is jött télen 1-1 üvegért. Sajnos már elfogyott. 🙁

Az utóbbi időben ismét sokat olvasok a dagantok kialakulásáról. Főleg külföldi oldalakat, mert a magyarok szinte kivétel nélkül mind ugyanazt írják. Valahol olvastam (bár azt hiszem ezt magyar oldalon), hogy néhány éven belül az immunrendszer stimulálásával szeretnék elérni az orvosok a daganatok gyógyulását. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy Zalánnak az immunrendszere a maximumot tudja hozni. Nem mindegy mit eszik. Azt mondják, az vagy, amit megeszel. Ezt ebben az esetben tökéletesen megértem. Zalán elé nagyon-nagyon ritkán kerül tészta, fehér rizs. Még krumpli is. Ellenben az étkezése 70-80%-át zöldségek és gyümölcsök teszik ki, a fennmaradó részt pedig a hús. Még a fagyit is úgy készítem neki fagyasztott gyümölcsből (fagyigép nélkül!!!). Skszor nem is olyan egyszerű ezt megoldani, hiszen a tesók is sokszor szívesen ennék Zalán ebédjét. 🙂 És ugye az egészségügyis fizetés… 🙁 De itt jöttök ti, akik támogattok, segítetek! Köszönjük, hogy vagytok nekünk! Igérjük, igyekszün meggyógyulni és visszaadni valamit abból a sok szeretetből, amit tőletek kapunk.

A “Hogyan segíthesz” menüpontunkat próbálom mindig frissen tartani, főleg a gyerekruha méreteket illetően. Bár még vége sincs az iskolának (sajnos!), de már a következő évre készülünk. Az iskoláztatással kapcsolatban bármilyen segítséget szívesen fogadunk és köszönünk!