A mai napi beszámolót a tegnapi nappal kezdeném.
Apa soraihoz nem tudok hozzáfűzni semmit. Bár “vele élek” de az érzései, gondolatai a sajátja, mint ahogy az én érzéseim is bennem vannak. Sajnálom, hogy ő is hasonlóan kilátástalannak találja a helyzetünket, mint én. Ennek ellenére próbálunk boldogulni.
Hogy kicsit érzékeltessem mennyire nehéz; apa tegnap este fél 10-kor ért haza munkából. Fürdött, enni már ereje sem volt és feküdt. Reggel 5-kor kelt mert újra szolgálatba indult. Legjobb esetben este fél 8-kor ér haza. Ha nem túlórázik. Holnap és holnapután éjszakás lesz, ami azt jelenti, hogy este 6-kor elmegy és reggel fél 8-kor ér haza. Az éjszakás műszak előtt még le kell vágni 20 csirkét, mert viszik el. Ezt apa és anyós csinálja. Szóval legjobb esetben sem lesz egy pár percnél több pihenője.
A nap rossz hír pedig, hogy Zalán tegnap este belázasodott. Először csak azt hittem, hogy a meleg miatt túlhevült, bár tegnap este 6 órakor ment ki először.  Aztán éjjel is éreztem, hogy meleg, majd hajnalban megmértem. Valóban lázas sajnos. Egyelőre semmi más tünet nincs, foga nem jön, nem fáj semmije. Lázcsillapítót kapott és egyelőre várunk. Reméljük, hogy jól fog alakulni,  mert kedden MRI-re mennénk és betegen nem altatható. 🙁
Furcsának találom, hogy míg télen jóformán nem volt beteg, most egymást érik a betegségek. A Biogaiaból eddig nyáron napi egyet kapott és úgy néz ki, vissza kell térnünk a napi kettőre. Naivan azt hittem,  legalább ezzel tudunk egy kicsit spórolni nyáron. Ezek szerint mégsem. 🙁 Remélem nem lesz komolyabb probléma. Ha nem alakul, sajnos meg kell látogatnunk a doktorbácsit, ami ellen Zalán már most tiltakozik.
Sajnos nem egyszerű.  De ez van. Ebből kell a lehető legtöbbet kihozni. Még ha nehéz is.