Szeretnék mindig szépeket írni, de sajnos mostanában a gondolataim nem túl szépek!

Bár mindig megfogadom, hogy nem aggódok előre, ezt legtöbbször nem tudom megtartani. Zalán hirtelen jött lázát sem tudom hova tenni. 1 napig lázas és nyűgös volt, másnapra semmi baja. A foga nem jön, hasmenés, hányás, vagy bármi más fájdalom nem volt. De valami nem jó.

Kedden ismét Budapestre megyünk. Ezúttal MRI vár a kisemberre, ami szerintem sokkal nehezebb menet lesz. 1 éve nem voltunk MRI-n, így nagyon aggódok. Hiszen 1 éve még javában voltak aktív daganatok, amik ki tudja mit okozhattak a kis fejében. És ugye ne felejtsük el, hogy a 1,5 és az 1 évvel ezelőtti MRI-n is találtak a corpus pineale-ban cisztát. Ami legutóbb növekedést mutatott. Igaz, csak minimálisat és az is igaz, hogy az orvos szerint nincs gond egyelőre, de én aggódom. Ki ne aggódna? Márcsak azért is, mert ma hallottam, hogy egy kis sorstársnak, aki idősebb Zalánnál, szerdán kell eltávoltítani az egyik szemét. Hosszú szunnyadás után a daganat újra aktív lett és már nem tudták megmenteni a szemecskét.

Ma délelőtt gondolkodtam éppen, milyen hosszú az út, ami már mögöttünk áll. És még mindig nem könnyebb, mert Zalán nincs biztonságban. Nagyon kiszámíthatatlan és agresszív ez a betegség. Ráadásul a legrosszabb, idegdaganat! Mikor Zalán beteg lett, még elviselhetetlen volt a tudat, hogy nem csak a látását, az életét is elveszítheti. Akkoriban az is szörnyű sokkot jelentett, hogy megvakulhat vagy elveszíti a szemeit. Mert ennek sajnos a mai napig reális esélye van. 🙁 Aztán ahogy telt az idő, valahogy egyre inkább tolódott a dolog arra felé, hogy ha él és csak egy kicsit lát, már boldog leszek. Ahogy haladt a kezelés és szerencsére jó irányba, úgy kezdett visszatérni a remény, hogy bár Zalán a jobb szemével nem lát rendesen, de talán teljes életet fog tudni élni. Ahogy hegesedtek a daganatok, mi is egyre erősebben hittük, hogy minden rendben lesz, most már semmi rossz nem fog történni. Annak ellenére, hogy tudtuk, reális az esélye annak, hogy egyik pillanatról a másikra rosszra fordul minden. Reménykedünk és hiszünk, mert másunk nem maradt. A kapcsolataink a múlté, a jövőnk bizonytalan, csak a félelmeink állandóak. Az attól való félelem, hogy visszatér a betegség a legnagyobb. Hogy újra meg kell küzdenünk egy még nagyobb szörnnyel. Nem tudom, képesek lennénk-e ezt újra végigcsinálni. Ahhoz, hogy legyen elég erőnk, hitünk, akaratunk sokmindennek kell mindig összejönni. Kell egy támogató család, ha már a barátok elmaradoztak. Kellenek az anyagiak, hogy érezzük, nem ülünk karbatett kézzel. És kelletek ti, hogy ezt az egészet összetartsátok, bátorítsatok, segítsetek. Hogy azt a hiányzó havi több, mint 100 ezer ft-ot össze tudjuk kaparni, hogy Zalán megkaphassa azt, amiben hiszünk hogy hat neki. Hogy kordában tudjuk tartani a még mindig benne bujkáló szörnyet. Tudjátok milyen borzasztó ezt leírni? Hogy igen, tudatában vagyunk annak, mekkora veszély fenyegeti még mindig a csöpp kis törékeny 2 éves életét. Pontosan 1 hét múlva lesz 2 éve, hogy a harcot megkezdtük. Az eddigi csatákat megnyertük. Sajnos még mindig kétes a háború kimenetele, de harcolunk. Úgy harcolunk érte, hogy ő ebből a lehető legkevesebbet érezze, hiszen neki akarnia kell az életet. Ha egy gyógyult kisgyerek történetéről hallunk, az minket is feltölt. Ha egy újabb kis angyallal lesz több Isten országában, az minket is megvisel. És ez alatt a 2 év alatt mennyien mentek el. Sok-sok kisgyerek, akiknek még itt lenne a helye közöttünk. Dominik, Zsófi, Levike, Krisztike, Sanya és a többiek… Mi is ugyanúgy szorítunk a többieknek, akik most is küzdenek ezzel a szörnyeteggel. A kicsi Marci, Patrik, Lili és még annyian… 🙁 Mi szülők mind azt szeretnénk, hogy a gyerekeink meggyógyuljanak. És sajnos egyikünk sem tudja, hogy ki lesz az, aki valóban győzedelmeskedik a betegség fölött és ki lesz az, akit legyőz.

Miközben nézegetem többször is az adománygyűjtő oldalakat, elszorul a szívem. Szegény gyerekeknek nem elég, hogy életük legnagyobb harcát vívják, még a legtöbb esetben a biztonságot is elveszítik. Vagy felbomlik a család, vagy mindenük rámegy a betegségre és nem ritkán elúszik a lakás, az autó és minden. Miért? Nem értem a világot!

Míg Zalán nem lett beteg, én is átsiklottam egy-egy ilyen történeten, mert úgy gondoltam, velem ilyen nem történhet meg. Hát hogy is lehetne? Hiszen az én gyerekeim egészségesek szerencsére. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ebbe a helyzetbe kerülök. Hogy a gyerekem életéért kell aggódnom. De a betegség nem kopogott, egyszerűen csak benyitott az életünkbe és azóta velünk él. Sajnos semmi garancia nincs arra, hogy holnap nem te fogsz küzdeni úgy a gyerekedért,mint most velem együtt sajnos jópár édesanya. És folyamatosan érzed ahogy egyre jobban kicsúszik a lábatok alól a biztos talaj.

A múltkori levélnek kösszönhetően érkezett támogatás a számlánkra. Számszerűen 9 embertől. Van, aki kifejezetten úgy küldte az adományát, hogy nekünk (apa és én) is jár egy romantikus vacsora vagy egy szál virág. Nagyon szépen köszönjük! Azonban szeretném, ha tudnátok, hogy az első az, hogy Zalánnak meglegyenek az étrend-kiegészítői. Amíg az nincs, addig nem lehet szó vacsoráról. És még nyaralásról sem. Hiszen még itt van a keddi út is. Ami alaphangon (gázolaj, autópálya matrica, parkolás, 2 helyen az ennivaló, stb…) 30 ezer ft. 1 nap,1 út! Kész röhej! Apa fizetésének több, mint harmada!

Tegnap újabb levél érkezett, amit bár nem tettem közzé (kérésre megteszem név nélkül, mert az írója anoním kíván maradni), de megfontolásra méltó. Engem legalább is elgondolkodtatott. Nem tudom mit teszek rosszul vagy jól. Nem tudom más szemével látni magam és a helyzetünket. Nem tudok más fejével gondolkodni és más sem tudja mit élünk át. Maximum látja, vagy olvassa az írásaimat. Nem kényszerítek és nem is kényszeríthetek senkit semmire. És nem is szeretnék. Csak egyet szeretnék, de azt nagyon! Hogy Zalán meggyógyuljon. Hogy mehessek vele beszoktatásra az oviba, hogy megtanítsam az első betükre, hogy le tudja írni, hogy anya. Hogy felnőtt legyen, egy igazi szőke herceg (még fehér lovat is veszek neki ha kell!) aki majd elrabolja egy szépséges hercegnő szívét és új királyságot alapítanak. Ahol nem lesz sárkány, és főleg nem 7 fejű, amivel meg kell jelenleg küzdenie!