Az előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy a szombaton befolyó összeg nagyságától fog függeni a felhasználása.

Örömmel jelentem, a szombati beresütésünk remekül sikerült. Sajnos az idő nem volt túl kegyes hozzánk, hiszen többször is eleredt az eső, de mégis remekül sikerült. Zalán egy havi étrend-kiegészítő adagjának 3/4-e összejött, így a felhasználása adta magát. Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, a szervezést, Vilinek (apa kollégája) az egész napos sütést, pakolást, mindent. Zsuzska, Móni, nektek a szervezést. És mindenkinek köszönjük, aki segített a hozzávalókban, ott volt, támogatott minket a jelenlétével, anyagilag vagy pár jó szóval. Köszönjük szépen!

Még vasárnap melegében meg is rendeltem jó étrend- kiegészítőt, illetve mai nap tudtam venni Zalánnak egy meleg sapkát, mert a tavalyit kinőtte, 3 harisnyanadrágot, illetve egy benti mamuszkát. Vessetek meg, a másik 3 gyereknek is vettem 1-1 sapkát, mert reggelre bizony nagon hideg lett. A jeget is alig tudtam levakarni a kocsi szélvédőjéről, mikor vittem Csengét oviba.

Sajnos rossz hír is van, reggelre Zalán beteg lett. Egyelőre “csak” náthás, azonban az előzmények ismeretében sajnos gyanítom nem állunk meg ennyinél. 🙁 A dolgot kicsit tetézi, hogy András is beteg. De ez más családban is előfordul, tudom. 🙂 Ilyenkor igyekszem arra gondolni, hogy úgy élünk, mint más család. Ettől kicsit megnyugszom mindig. Azonban sajnos minket megint szorongat a határidő, hogy Zallán meggyógyuljon, különben nem lehet majd elaltatni.

Sajnos a hideg idő magában hordozza a betegségek lehetőségét is. Ezért is szeretem jobban a nyarat. De most ez van. Ha szeretni nem is kell, de el kell fogadni és bízni benne, hogy minél előbb tavasz lesz és nem lesz túl kemény a tél. Sajnos bejött a fűtési szezon, nekünk viszont nagyon kell spórolnunk a fával, hogy ami van, az minél tovább tartson. Tudom, hogy kb. 60 ezer Ft-ért tudnánk rendelni egy kocsival, igaz széldeszkát, de Zalánra kell a pénz. De bízunk benne, hogy nem lesz túl hideg és amúgy is majdcsak lesz valami. Hiszen úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy. 🙂

Mondanám, hogy lassan készülünk a következő útra, de ez nem igaz. Gondolni sem akarok rá. Amíg nem muszáj, addig nem.

Zalán haláli kisember lett. 🙂 Elkezdődött nála a “mi ez?”, “ez mi?” korszak. Hihetetlen mennyiségű szó ömlik belőle. Annyi mondanivalója van, hogy aludni se akar mostanában. 😀 De ez nagyon jó! Igen jókat szórakozunk rajta, vele. 😀

Szeretném elhinni, hogy Zalán is csak egy átlagos kisgyerek, azonban tudom, nem az! Hiába próbálunk úgy tenni, mintha nem is lenne beteg, lelkileg biztos sérül valamennyit, hogy ennyi mindenen kell átesnie. És ez majd csak később fog kiderülni, pontosabban milyen kárt okozott a lelkében ez az időszak. Mindenesetre mi igyekszünk szívünk minden szeretetével kárpótolni az elszenvedett dolgokért.