Nem szeretem kongatni a vészharangot, ezt előre mondom!

A mai bejegyzésbe sok mindent szeretnék belesűríteni. Lehet, mire odaérek, a felét elfelejtem. Először is, Zalán sajnos még mindig nincs túl jól. A náthája múlóban van, viszont most nagyon köhög. Sajnos a nátha és a köhögés is kizáró ok az altatásnál, így újabb adag gyógyszerbe voltunk kénytelenek beinvesztálni. Ez Zalán és mindannyiunk érdeke.

A hétvégi beresütésből származó bevételből rendelt étrend kiegészítők és diétás élelmiszerek mára megérkeztek rendben. Próbáltam felesbe venni, hogy lehetőség szerint több mindenre jusson.

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a falunak is, mennyire aggódnak értünk és követik nyomon az életünket. Tájékoztatásul közlöm, nem 70 ezret, hanem összesen 101 ezer Ft-ot fizettem ki ezen a héten a különböző dolgokra. Ha már híreket terjeszt valaki, legalább korrenten tegye, ne hülyeségeket terjesszen! Erről a jereváni rádiós vicc jut eszembe, biztos ismeritek:

– Igaz-e, hogy Moszkvában a Lenin téren Volvókat osztogatnak?– A hír igaz – közli a jereváni rádió –, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem a Lenin téren, hanem a Moszkva téren, nem Volvókat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Köszönjük szépen, hogy ennyire foglalkoznak velünk, de ezek a hírek szájhagyomány útján terjednek, amiről azt hiszem mindenki megtanulta általános iskola alsó tagozatában, hogy jellemzője az, hogy egyesek elvesznek, mások hozzátesznek… Ááááá hajam szála égnek áll már, komolyan!

Mikor az embernek nincs elég baja! Elnézést kérek mindenkitől, hogy ezt a bejegyzést tőlem nem megszokott stílusban írom, de ez most nálam is kiverte a biztosítékot, pedig híresen nagy türelmem van. Egyszerűen elegem van! Az életünket, a napi megélhetésünket tettük fel arra, hogy Zalán megkapja a szükséges dolgokat, kezeléseket, utazásokat, stb… Aki régebb óta követi az életünket, az tudja, minden követ megmozgatunk amit csak lehet, hogy egyáltalán esélye legyen ennek a kisembernek. Hogy mire? Sokszor már magam sem tudom! Arra, hogy itt legyen velünk, mert más nem fontos!

És mikor egy ilyen marhaságból kiindul egy pletyka, az a frászt hozza rám, ugyanis támogatókat veszítünk. Nem kevesen követitek a sorsunk alakulását. Zalán Facebook oldalának jelenleg 5697 követője van. Azonban ebből mindössze egy maroknyi ember az, akik segítenek is ténylegesen. Hiába teszek fel árverést (igaz arra se nagyon van felajánlás), szinte senki nem reagál rá. És így is lehetetlen a helyzetünk. 15-e van és már választanom kell mit tegyek. Vehetek-e egy liter tejet vagy annyi sem jut. És még nincs befizetve a lakás sem, hiába próbáltam félretenni a pénzt rá hónap elején. Ebből is láthatjátok, nem ilyenekre költjük el a Zalán számára összegyűjtött támogatásokat. Sem a kötelező biztosításunk nincs kifizetve, sem a lakás. Most már állandósultak a nehézségek és higgyétek el, nem unalomból kongatom a vészharangot. Már nem is foglalkozom a közelgő ünnepekkel, mert egyelőre a napi megélhetés is nehéz, sőt, már nyugodtan mondom (bár nem is olyan nyugodtan), hogy lehetetlen. Amit apa kapott mozgóőrségért pénzt, már abból is tiltják az 50%-ot. Hiába is számítottunk rá. 🙁 Hogy mi lesz velünk? Nem tudom! Mára teljesen kilátástalan lett minden. Ráadásul 26-án még Zalánt is vinnünk kell, tehát meg kell tankolnom az autót!

Ehhez adódik a gyerekek betegsége, ami hihetetlen mennyiségű pénzt visz el. A lányok is kezdenek náthásodni, András sincs még túl rajta. És ehhez adódnak még a családi gondok is, sajnos az én részemről. Higgyétek el, nagyon nem könnyű! Nem is szeretnék más, csak elbújni a világ elől és sírni! 🙁