Folyamatos fáradtsággal küzdök. Úgy gondolom ez a temérdek teendő mellett az állandó megfelelni akarásból is ered, így úgy döntöttem, nincs mese, változtatok.

Azon kívül, hogy a belsőmben sokszor hatalmas energiákat emészt fel harc másokkal (és önmagammal) sokszor ez apán és a családon csapódik le. Ez így nem mehet tovább. Paranoiás lettem és rettenetesen félek a betegségektől. Ha csak egyet is fordul valamelyik gyerek az ágyban, már figyelek, hogy nem hánynia kell-e. Szeretnék kicsit lazítani.

Biztos könnyebb lesz, már amennyire lehetséges, ha legalább a sok altatás réme nem fenyeget, ha már Zalán éber állapotban is vizsgálható lesz, hiszen pl. akkor egy mezei nátha nem lesz gátja a kontrollnak.

Feszültséget szül bennem a harc is, amit most a végrehajtóval folytatunk, de úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett. Mindenesetre hétfőn látogatást teszünk nála, hátha…

Ha félelmet nem is, de feszültséget szül bennem a közelgő ünnepek réme is. Másnak a szeretet ünnepe, de nekem… Azt hiszem, már gyerekkoromban sem szerettem a karácsonyt! Anyám egyedül nevelt és örültem, ha pár szem narancs volt a fa alatt szenteste. Mikor pedig vége volt a téli szünetnek és újra iskolába kellett menni azt se tudtam mit mondjak a nagy élménybeszámolókor, ki mit kapott. Én is szerettem volna könyvet, játékot, társast, videófilmet, de videóm is csak akkor lett, mikor már felnőttként dolgoztam és vettem magamnak. Talán innen is ered, hogy a gyerekeknek szeretnék mindent megadni, vagy més annál is többet. Az a szégyen mélyen beleivódik az emberbe, hogy hazudnia kell, hogy ne nézzék le. Ezt nem akarom a gyerekeimnek!

Nálunk nem volt nagy karácsonyi “lakoma”, minket még a rokonok is elkerültek. Biztos úgy gondolták, fertőző a szegénység. Apám ránk se bagózott, 18 éves koromig mindössze 1200Ft gyerektartást fizetett úgy, hogy közben 2 autósiskola volt a nevén. Szégyen! Miért csinál valaki gyereket azért, ha utána nem kíváncsi rá?

Ezek azok az érzések, amik így az ünnepek táján előjönnek és ha hiszitek, ha nem, ugyanúgy fájnak. Nem kívánom egyik gyerekemnek sem azt az életet, amit én éltem gyerekként.

De nem is kell, hogy ezt megtapasztalják! Minden erőmmel azon vagyok, hogy nekik ezt ne kelljen átélni!

Ma délután nekiültetem Jázmint, hogy írja meg a levelét a Jézuskának és meglátjuk a kismanók mit tudnak valóra váltani. Mert a gyerekkornak édesnek és gondtalannak kell lenni! Ha beleszakadok is! 🙂