Sziasztok!

Nemrég még úgy gondoltam, ki tudok szállni a blogírásból. Ha nem is teljesen, de legalább egy kis időre.

Az elmúlt napokban többen is biztattatok, hogy ne hagyjam abba. Az az igazság, nagyon fáradt vagyok. Maximálisan próbálok teljesíteni mint nő, anya, beteg gyerek édesanyja és mint egy átlagos ember. Beláttam, hogy ennyifelé nem tudok osztódni. Kis pihenésre vágytam és vágyom most is, azonban látom, tapasztalom, hogy visszavártok. Köszönöm az elmúlt napok sok-sok levelét, hozzászólását, segítségét, biztatását. Megpróbálok ismét méltó lenni a figyelmetekre.

Zalán élte nem egyszerű, ahogy a miénk sem. Újra fejtörést okoz a változás, ami az utóbbi 1 hónapban felfedezhető Zalán viselkedésében. Esténként nem akar elaludni, akkor sem, ha nap közben nem fektetem le. Éjszakánként sokat sír. Az okát nem tudom. Ha kérdezem tőle fáj-e valamije, mindig azt mondja, hogy a hasa. Nem értem! A fogai kijöttek már, így az nem lehet. Nap közben is más, mint volt. Régen 6 lóval nem lehetett bevontatni a lakásba, állandóan az udvaron akart lenni és ott játszott naphosszat. Most a napok 90%-ban mesét néz. Nem lehet közös játékba se bevonni. Kedvence a Dóra a felfedező és az Umizoomi csapat. Étkezésében is elég nagy változás állt be. Két féle főtt ételt hajlandó megenni, a szaftos húst (bármi, csak szaftja legyen!) és a főzeléket. Sajnos főképp az esti vacsorák okoznak fejtörést, mit tegyek elé, mert ha nem eszik eleget, egész éjjel azért sír, mert éhes. A tej egy varázsszer, Zalán imádja, de sajnos csak folyadék, nem elég neki. Édeset, cukrosat továbbra sem eszik. De egyre nehezebb a kedvére tenni. A gyümölcs természetesen még mindig az első helyen áll. 🙂

Mostanában viszont imád gyurmázni és a tavalyi állapottól eltérően végre nem eszi meg. 🙂 Persze annál több fejtörést okoz a nadrágjaiból vagy ruháiból kiszedni a gyurmafoltokat, mert beletérdel, ráfekszik, stb. 😀 És fogy a gyurma egyre gyorsabban. 🙁

Többen biztattatok, hogy nyissuk meg újra a tavalyi karácsonyi Facebook csoportot és tegyük közzé a gyerekek mit szeretnének kapni a Jézuskától. Kicsit vegyes érzéseket keltett ez bennem. Egyrészről szuper ötlet, mert ha mindegyik kicsit csak 1 valamit megkaphatna a listájáról, már az egy hatalmas örömteli dolog lenne nekik. Azonban tudjátok milyen rossz érzés az, hogy nem mi tudjuk nekik megadni? De sajnos még a lista sem készült el, idén Jázmin lusta, még nem írt levelet Jézuskának.

Szintén többen voltatok, akik azt kérdeztétek, mi felnőttek mit szeretnénk karácsonyra. Én bevallom őszintén, írtam listát, amit itt most elolvashattok:

Én személy szerint amit a legjobban szeretnék, az az, hogy jövőre is leírhassam azokat a mondatokat minden egyes bejegyzésben, hogy Zalán jól van, tünetmentes, csak kontrollokra járunk és már altatás nélkül zajlanak a kontrollok. Szeretnék egy kicsivel több időt, egy napot apával kettesben és nyugalmat.

Apának szeretnék kérni kicsit kevesebb munkát, részemről több türelmet és az álmát, hogy a kicsikocsinknak elkészíthesse az annyira vágyott összetákolt garázst, mert ttól fél, a télen tönkremegy az autó és akkor nem lesz mivel Zalánt hordani. Szeretnék még neki egy kis nyíltságot, figyelmet és kevesebb idegeskedést!

Andrásnak szeretnék kitartást, szorgalmat, kis szerencsét és sok-sok menő ruhát, mert tudom hogy most ezt szeretne a legjobban.

Jázminnak szeretnék egy kis önmérsékletet, szófogadást, kicsit több időt az alvásra, boldog, felhőtlen gyermekkort.

Csengével bajban vagyok. Ő a kis szőke hercegnőm bocibarna szemekkel. És hogy tud könyörögni! Neki szeretnék sok-sok cipőt, mert minden nap bajban vagyunk melyik pont jó aznapra. 😀 Problémamentes utolsó ovis évet, sok-sok gyurmát, mert állandóan összevesznek Zalánnal hogy ne dolgozzanak a másikéból.

Zalánnak még egy kis kitartást, látást, türelmet hozzánk, mafla felnőttekhez, akik nem értik, ha valamihez nincs kedve. Szeretnék gyurmát, mesét. Hogy ő mit szeretne? Kukásautót, markolót, traktort, kockát… Azt hiszem mindent! De én csak a világot kívánom neki, az ő életét, a mi életünkkel!