2015.02.07.
Lassan de sajnos egyre jobban készülünk a következő utunkra, ami hétfőn sajnos újra aktuális. 🙁 Ez megint alapvetően rányomja a bélyegét minden percünkre. Annyiszor leírtam már és annyiszor átéltük ezeket a napokat, de még mindig ugyanolyan nehéz. Azt hiszem ma különösen nehéz, hiszen apa dolgozik és ilyenkor senki sincs, akivel megoszthatnám a gondolataimat, kétségeimet. Igazából nem is tudom mi a rosszabb, ez vagy az, ha itthon van apa, elmondom neki és összeveszünk rajta. Nem tudok mit tenni ilyenkor a negatív…