A tegnapi lazítós nap után ma már újra szembenéztünk a dolgos hétköznapokkal. 🙂 Azt mondják, az igaz hit mellé nem férnek be a babonák, de mióta Zalán beteg lett, megmondom őszintén, babonás lettem.

Így tegnap nem mostam, nem teregettem, ma aztán egy halom szennyes volt. 🙂 Nem söpörtem, nehogy szétsöpörjem a szerencsét. Nem vittük ki a szemetet, hiszen a házból semmi sem mehet ki újév napján és kidobtuk volna a szeméttel együtt a szerencsét is. A küszöböt elsőként férfi (2 is majdnem egyszerre!) lépte át, szerencsét hozva. Közcsön nem adtunk semmit, inkább visszahoztuk amink kölcsön volt. Sertéshúst ettünk, a csirkére rá se néztünk, hiszen a baromfi hátrafelé kapar, a sertés pedig kitúrja a szerencsét. 🙂 És ettünk lencsét! Sokat! Na jó, most már ne nevessetek! 🙂 Gondolhatjátok micsoda disznóól várt reggelre 4 gyerek, 1 kutya, egy rakat cica mellett.

De mire mi felébredtünk Zalánnal, apa már a rendetlenség javát felszámolta. 🙂 Nagyon ügyes volt! 🙂

Lássuk csak mennyi minden történt velünk az óévben.

Januárban tudtuk meg, hogy Zalán összes daganata inaktív, nincs szükség több (akkor még így hittük) műtétre. A tavasz folyamán autót “nyertünk” egy pályázaton. A nyár folyamán a jogosítványt is megszereztem és megtettem az első önálló utat Budapestre. Voltunk kicsit “nyaralni” otthon Szombathelyen. Csenge megkezdte a nagycsoportot, Jázmin a 3. osztályt, András a középiskolát. Decemberben beköltözött hozzánk Mázli is, a kis havanese kölyök, sok boldog percet okozva ezzel a gyerekeknek. Mára teljesen beilleszkedett a családunkba. 🙂 Mennyi minden történt! 🙂

Ami idén biztos vár ránk; sok-sok budapesti út, Jázmin elsőáldozása, Csenge ovis ballagása, majd iskolakezdése… És amiket még nem tudunk. Reméljük, hogy a nagy terveinkből is legalább 1-2 kisebb valóra válik. 🙂 (Most még töretlen az optimizmusom! Légyszi erre emlékeztessetek akkor is, mikor majd letörök!)

Idén Zalán 3 éves lesz. 🙂 Régebben úgy olvastam, a daganatok valamikor 3-5 éves kor táján kezdenek kimerülni. Nagyon örülnénk neki. Most viszont kicsit elszontyolodtam, mert a retinoblasztómás oldalon azt írják, 5-7 éves kor körül. 🙁 De neeeem!minden rendben lesz! 🙂

Sajnos ez a mások által hosszúnak talált téliszünet is már csak 2 napig tart és hétfőn újra kezdődik az iskola/óvoda. Annyira jó volt, hogy itthon voltak a gyerekek! Kicsit feltöltődtem lelkileg, erőt merítettem az energiájukból, szeretetükből. Minden egyes percét élveztem ennek a 2 hétnek még akkor is, mikor telefonáltam apának, aki dolgozott, hogy nem bírok a regimentünkkel. 🙂 Imádom őket! <3 De sajnos ennek most vége, kezdődik újra a tanulás, jön a félév, majd a nagy hajrá év végéig. 🙂

Hétfőn, mikor a gyerekek visszamennek a suliba/oviba, nekem sajnos mennem kell cipőt venni. 🙁 Sem apának, sem Jázminnak nincs olyan cipője, ami nem ázik be. Igaz, Jázminnak kaptunk kettőt is, de az egyik kicsi (sebaj, belenő majd Csenge), a másik pedig nagy, kilép belőle (sebaj, jövőre jó lesz)! De megoldjuk, mint mindig mindent! Mert ez az év csak jót hozhat számunkra! 🙂