Nincsenek túl jó híreim. Olyan dologgal küzdünk, ami minden családban előfordul, nálunk mégis Zalán betegsége miatt sokkal körültekintőbben kell eljárni.
A szünet végével újra iskolába/óvodába járnak a gyerekek és a közösség ismét megtette a hatását. Mikor ma mentem az oviba Csengéért, az óvónéni úgy fogadott, hogy sajnos újra felütötte fejét a hasmenés-hányás vírus, így ha megoldható és úgy gondoljuk, pár napra ismét fogjuk otthon Csengét. Ezzel nincs is gond, hiszen mindig is azt mondtam, a gyereknek legjobb helye otthon van és az óvodát/iskolát egy szükséges rossznak tartom. Azonban nálunk egy betegség, amit elkaphat Zalán,  beláthatatlan következményekkel járhat. Főleg most, hogy egy héten belül kétszer is mennünk kell és Zalán daganata újra aktív. 🙁
Aki most az ovis csoportból hányt kislány, hétfőn még ment és Csenge barátnője. Tehát ha Csenge elkapta, akkor kb. ma éjjel vagy holnap nappal/éjjel fog hányni. 🙁 Így szegény száműzetésbe kerül ismét, mamánál kell eltöltenie a karantént. 🙁 Ez nehéz mindannyiunknak, hiszen mi így együtt vagyunk egy család.
Ha Zalánnak lenne saját szobája, ahova el lehetne különíteni, a közös wc miatt így is nehéz lenne, de így még nehezebb,  szinte megoldhatatlan. 🙁
Az utóbbi időben próbáltunk tudomást sem venni a betegségről és csak akkor foglalkozni vele, mikor már nagyon muszáj, mikor mennünk kell. És ez az utóbbi időben sikerült is. Nyugodtabbak voltunk, kevesebb volt a feszültség is. Mertünk tervezni. Azonban mint látszik, elég egy ilyen nem várt dolognak közbecsúszni és már borul minden. 🙁
Nehéz! Nagyon nehéz! Ilyenkor érezzük csak igazán mennyire!