Nehézre sikeredett ez a két nap.
Már itthon vagyunk és talán lassan nyugszanak a kedélyek.
A tegnapi nap nehézségeiről tegnap már javarészt írtam,  az azonban kimaradt a beszámolóból, hogy délutánra Zalán beteg lett. Belázasodott, nyűgös és nyomott volt és fájt a torka. Majd a nózija is elkezdett folyni.
Gyorsan beszéltünk is a kórházzal, mi legyen a tervezett MRI-vel. Természetesen így nem lehetett elaltatni. Mivel az elmúlt 48 órában összesen 6 órát sikerült aludnom és Zalán is rosszul érezte magát, úgy döntöttünk, az éjszakát már fenn töltjük Budapesten és csak reggel indulunk haza.
Este még pizzát is vettünk Zalánnak, ami nagy gyengéje, de abból sem evett 2 falatnál többet. Tejet szeretett volna inni, így rohantam venni neki. Azonban abból is csak 1-2 kortyot ivott. Nagyon nehezen aludt el és az éjszakanis ramaty volt. Zalán 10 percenként felsírt, apával mindketten fenn voltunk vele, mert felváltva akart mindkettőnket. Fél éjjel mesét néztünk. Közben szinte folyamatosan kapta a lázcsillapítót,  mert majdnem 39 fokos láza volt. Hajnal felé nyugodott csak meg egy kicsit, akkor tudtunk kb. 3 órát pihenni. Persze azt sem teljesen egyhuzamban. De túléltük. Reggeli után egyből csomagoltunk és indultunk haza.
A tervünk az volt, hogy hazafelé jövet bemegyünk a gyerekorvoshoz Pannonhalmára és megnézetjük Zalánt. Így is tettünk.
A doktorbácsi szerint Zalán mandulája van begyulladva, ez okozza a lázat. Kapott antibiotikumot, pedig ez a doktorbácsi csak akkor szokott ilyet adni mikor már tényleg szükséges. Így most újra gyógyszert szedünk. De bármit, csak jól legyen Zalán!
A hazafelé vezető utat Zalán végigüvöltötte. Ennyire magából kikelve még én sem láttam, hallottam. Azt hittem 2 éves létére szétszedi, szétrúgja az autót. Apa próbálta csitítani de szegényemnek nem sikerült. Még akkor is üvöltött Zalán,  mikor hazaértünk.
Nagyon nehéz volt. Így utólag már tudom vagy legalábbis sejtem, hogy a tegnapi nagy sírás amiatt lehetett, hogy Zalán már akkor sem érezte jól magát. Szegényemnek mennyi mindent kell kiállnia! 🙁
A doktorbácsival beszéltünk a rémálmokról is. Ő azon a véleményen van, hogy Zalán egyre többet ért abból ami történik vele és valószínűleg ez okozhatja a rémálmokat. Annyira sajnálom,  mikor bármit mondok neki nem tudom megnyugtatni és egyre csak azt hajtogatja, hogy fél! Sokat gondolkodom egy gyerekpszichológuson. Nem pszichiáteren, mert nem akarom, hogy gyógyszerrel kezeljék. Azonban nem tudom ennyi idős kisembernek van-e valami más lehetőség.
Az elmaradt MRI-t nem tudom mikor pótoljuk, majd jelentkezik a kórház. Szemészetre március 11-én kell mennünk elvileg.