Bár könnyebbek nem lettek a napok, de telnek. Zalánnal megint virrasztottunk, ez a fránya köhögés makacsul kitart. 🙁 Napközben is köhög, de éjjel… Ugat! Most már múlhatna! Talán a nyuszi magával viszi a betegséget is végre túl leszünk rajta!
Anyu továbbra is kórházban van. Infúzión keresztül kapja az antibiotikumot és most már vérkeringést segítő gyógyszert is kap. A hogyan tovább még kérdéses, egyelőre továbbra is megfigyelik és ha kell, megműtik. Pontosan én sem vagyok tisztában azzal, mi várható. Lehet ezt az orvosok se tudják jelen pillanatban.  Nem tudjuk meddig kell kórházban maradnia, de reméljük, legalább húsvétra hazajöhet. De valami olyasmit mondott, hogy 5 héten keresztül kell az antibiotikumot kapnia. Azért csak nem! Legalább is ne kelljen addig benn lennie, mert ez az állandó ingajárat kikészít. Nem csak engem, az egész családot, hiszen semmi sem úgy zajlik, mint ahogy éveken keresztül megszokták a gyerekek.
Ma befizettem a lakást is, ebben a hónapban már biztos lesz fedél a fejünk felett. 🙂 Gondolhatjátok mi maradt! De nem bánom! Úgyis hónap vége van és remélhetőleg a következő valami csoda folytán már könnyebb lesz! Aztán majd csak alakul minden! Most a legelső,  hogy mielőbb túladjunk a kőszegi lakáson, hiszen akörül is gondok vannak, amiről (kivételesen) nem mi tehetünk és nem is anyu. A gondok nem kicsik, mindenesetre az eladás sürgős, mondhatni SOS! (Ha van köztetek ingatlanügynök, megkereshet!)
Mondhatnám, hogy alakul minden, de ez nem igaz, teljes a káosz és azt hiszem, míg nem tudunk biztosat, ez így is marad. Akkor legalább lesz mihez viszonyítani.
Igyekszünk mindent megoldani, már amennyire tudunk. Nem egyszerű, de túl leszünk ezen is! A többi meg majd alakul. Vagy szeretném ezt hinni. Legyünk túl a húsvéton, a tavaszi szüneten, aztán jön Zalán névnapja is és majdcsak lesz valahogy! Hiszen úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy! 🙂