Senkinek nem kívánom azt az érzést, mikor a wc-n ülve sírok, hogyan tovább. Közben a gyerekek az étkezőben játszanak és úgy jó, ha nem is tudják, nem is látják mennyire fáj!
Hogy mi? Minden! Maga a helyzet, a tehetetlenség. A társas magány. Mert bár a gondolataimat virtuálisan papírra vetem, belül csak munkálkodik és felőröl ez a folyamatos feszültség. Tudom, sokan olvastok, követtek postról postra. Biztosítotok, jól csinálom, tartsak ki! Köszönöm!  Tényleg! Azonban úgy érzem, bármit teszek, bármennyit, nem elég.
Természetes, hogy ha kell virrasztok Zalánnal, majd reggel felkelek, mert ezer a dolog és teszem ezt úgy, mintha végigaludtam volna az éjszakát. Ez természetes,  aki anya/apa, az tudja, ez így megy. Az azonban,  hogy a bajban családon belül magunkra vagyunk hagyva, szerintem nem jó és nem természetes. Szívesen leírnám úgy az egészet, ahogy van, de mégsem teszem. Egyszerűen azért, mert vannak olyan körülmények, ami miatt nem tehetem.
Nagyon sokat veszekszünk az utóbbi időben apával. Nem magunk miatt, nem azért, mert már nem szeretjük a másikat. A körülmények miatt! Az anyagi dolgok miatt, anyám miatt, az ő családja miatt. Mindenki diktálni akar, mindenki csak saját magával foglalkozik és persze mi vagyunk a rosszak, ha nem pattanunk rögvest. Mikor mi kérnénk segítséget, akkor persze sehol senki! Elegem van! Úgy érzem, most nagyon! Tudom, hogy holnapra lehet másképp látom, lehet megnyugszom, de most nagyon fáj! Fáj, hogy ha másnak kell segítség, elsőként mindenki ide fut. És mi hülyék, nem mondunk nemet! De mi mindenhol az utolsó helyen vagyunk!
Ezért kell rendszeresen átszervezni a teendőinket, ezért nem jutunk ötről hatra. Ezért kell eladogatnunk most az összes tyúkunkat, pedig hej, de jó lenne egy kis tojás és hús! Hiányzik a hátszél! 🙁
De most letörlöm a könnyeimet és elvonulok fürdeni. A Gyerekeknek nem kell tudni semmiről. Arról sem, mi fáj és miért. Az ő kis gyermeki lelküket ne mérgezzék még meg a rossz gondolatok!  Bárcsak többet tudnék nekik adni! Bárcsak jobb helyre születtek volna! Olyan helyre, ahol elsők lehetnek, nem csak valaki után valahanyadikak! 🙁