Az utóbbi napok, hetek, sőt már hónapok történései teljesen kimerítettek. Fáradt vagyok, kimerült, türelmetlen és ideges. A betegség,  az autó körüli gondok, az itthoni helyzet mind-mind megoldásra vár. Lehet csak időre, de nem tudok ölbe tett kézzel ülni, mikor a fél világ készül rám omlani.
Zalán még mindig köhög. Most talán még egy kicsit jobban is. Ennek ellenére felhívtam a doktornénit és kértem, hogy altatás nélkül, de vizsgálja meg. Nagyon sok idő telt el az utolsó vizsgálat óta és aggódok. 🙁 Így kedden Budapestre megyünk. Mivel az autó még nem lesz jó (aznap reggel megy a szerelőhöz és ki tudja mikor kapjuk vissza) ezt az utat mással kell megoldanunk. Ez az út kicsit jobban fog fájni, mint mikor a saját kocsinkba tankolunk, arra veszünk pályamatricát. 🙁 Nagyon szépen köszönjük az elmúlt pár napban küldött segítségeket! Sajnos még nem tudjuk mennyibe fog kerülni a javítás. Bárcsak elég lenne rá a pénzünk. Sajnos az anyagárra rájön a munkadíj is és még a lakatosmunkáról nem is tudjuk mennyibe fog kerülni. 🙁 Most azt mondom, bárcsak látnánk a jövőt!
Zalán egy kis szeretet bomba, aki minden egyes nap megerősíti bennem, hogy mindent tegyek meg érte és azért, hogy mindig együtt lehessünk. Sokszor fárasztónak érzem, mikor egymás után számtalanszor megkérdezi, mi ez vagy milyen szinű? Mégis ez a jó! Soha nem szeretném a hiányát érezni! Szeretem, mikor a puha kis kezével megfogja a kezem, mikor a csöpp kis karjaival átölel és egy puha puszit nyom az arcomra. Szeretem még akkor is, mikor torkatátva üvölt, hogy ebéd előtt nem akar kezet mosni. Apró,  pici szeletek az életünkből, amik nélkül biztos vagyok benne, hogy nem tudnék élni. Mikor az Aldiban a Kinder Joy-ért raplizik,.pedig tudja, hogy nem eheti meg, de a meglepetés kellene neki. Mikor reggelente átforgatjuk az egész szerkényt, hogy olyan pólót vehessen fel, amit szeret… Mert a Pókembertől újabban fél és a hasikáján is autó legyen vagy Thomas. Vagy a Cool Kid-es puha pamut póló, amit annyira szeret, hogy ha 50 lenne belőle se lenne elég… Biztos vagyok benne, ezek nélkül az apróságok és Zalán kis lénye nélkül nem tudnék élni! Na kell,a föld alól is előkaparom, de a kocsinak fel kell állnia, a műszakinak meg kell lennie, Zalánnak pedig meg kell gyógyulnia! Hiszen közeleg a 3. szülinapja is. Ez az a születésnap, ami az első percekben tartotta bennünk a lelket. Csak ezt akartuk megérni, mert akkor még úgy olvastuk, ezután már veszítenek aktivitásukból a daganatok. Édes tudatlanság! Sajnos (?) azóta többet tudunk. Ez a nap is eljön és a harc marad, merr nekünk, ahogy apa mondaná, ezt dobta a gép!  És mi harcolunk tovább a szemünk fényéért. Illetve sajnos Zalán szeme világáért és az életéért. Köszönöm,  én személyesen köszönöm nektek, hogy segítetek! <3