Túl vagyunk a tegnapi napon, de még tart az örömünk. Se kiújulás, se új daganat! 🙂 Szuper!
Sajnos ez nem azt jelenti,  hogy Zalán meggyógyult vagy ritkábban kell kontrollra járni de akkor is örülünk. Azért, mert 2,5 hónap kihagyás után is jó híreket kaptunk és szerencsére a félelmeink nem igazolódtak be! Most, ebben a pillanatban ez a legfontosabb nekünk.
Nem töltünk itthon sok időt, mert kedden már MRI-re utazunk, ami viszont mindenképp altatással jár. Bár ezügyben még fel kell hívnom a kórházat.
Ma kértem beutalót az orvostól, hogy Zalánt vihessem a tüdődokihoz és apa intézi az időpontot. Remélem gyorsan kapunk hozzá és kiderül végre mi a gond. Hiszek benne, hogy minden a helyére kerül végre. Bár nem egyszerű hinni benne, de süt a nap, Zalán rendben van és így bizakodó vagyok.
Tegnap apával megbeszéltük, hogy visszatérünk az eredeti verzióhoz, én nem fogok bemenni egyik kezelésre sem, mert akkor sokkal jobban sír Zalán.  Ha emlékeztek, ezt már leírtam. Az elején úgy beszéltük meg apával, hogy én sohova nem megyek be, ahol valami rossz történik Zalánnal. És ezt jó ideig tartottuk is. Zalánnak akkor én voltam az egy biztos pont. És tegnap is, míg csak apa ment vele, nem volt sírás. Mikor már én is ott voltam, nagyon sírt. Jobb lesz ez így neki! 🙁
Tegnap a srácnak is megpróbáltam elmagyarázni ezeket a dolgokat, aki vitt minket. De látszott rajta, hogy nem jött le neki teljesen. Megértem! Aki nincs ebbe benne, az elhiszi de nem érzi ezeket a gondolatokat,  érzéseket. Hogy nehéz, sokszor az is, hogy az ember még egy napot kibírjon, hogy csak eggyel többet lélegezzen… De muszáj! Zalánért, értünk. Hogy mekkora áldozat a többiektől, hogy az öccsükért sok mindentől elesnek, másképp élik az életüket, mint más, hasonló korú gyerek.
Mert úgy is muszáj iskolába menni és teljesíteni, ha előző este kisírták a szemüket, mert mamánál kellett aludni, hiszen mi hajnalban indultunk. Így volt ez hétfő este is. Nem tudtam melyik lányt vigasztaljam. A könnyes szemeikre melyiknek adjak először puszit. Sírtak és el kellett őket küldenem. Borzasztó! Hatalmas ára van annak, hogy Zalán jól van. De nem tudom egyáltalán volt-e más választásunk, mint ezt az utat követni. Azt hiszem, szülőként nem!