Elég zavaros volt az elmúlt pár nap. Autó még mindig nincs. Tegnap beszéltem a szerelővel, aki szerint komplikáltabb a dolog, mint hitte, ezért tart ennyi ideig a szerelés. Ahogy telik az idő, úgy nő a félelmem a javítási költségek terén. 🙁 Talán, legalábbis a szerelő szerint 99% az esély, hogy hétfőre elkészül. Úgy legyen, mert Zalánt 3-án a tüdődokihoz kell vinni és a busz/vonat sajnos még mindig kizárt.
A jövő hét amúgy is mozgalmas lesz. Iskolai, óvodai anyák napja, Zalán születésnapja,  majd másnap Jázmin elaőáldozása… Bele se akarok még gondolni!
És hát anyám… Ez elmúlt napok kritikusak voltak. Most éppen Csenge volt nála porondon. Csak két idézet tőle:  “kutyából nem lesz szalonna”, “EZ meg rám se néz”. És itt jött el az a pont, amit már nem bírtam lenyelni. A gyerekem se nem állat, se nem tárgy. Bár nálunk még az állatokat is nevükön szólítjuk. Ne haragudjatok,  de szóvá tettem!  Válasz: csak viccelt! Hát marha nagy vicc!
Sajnálom,  nekem fáj, hogy a “saját” lakásomban nekem kell kussban maradnom. Azért az elgondolkodtató,  hogy hatunk közül egyedül Jázminnal nem volt gondja most. Eddig viszont akár hányszor eljött, mindig őt szapulta.
Apával az volt a gondja, hogy mikor reggelenként félkómásan felkel és munkába indul, nem köszön neki. Andrást állandóan etetni akarta. Nem naponta háromszor, legalább tízszer. A gyerek már félt lejönni a szobájából, mert állandóan azt magyarázta neki, hogy nem eszik, meg fog halni. Érdekes, holnap 16 éves lesz és még nem halt éhen!

Szerintetek is baj van bele? 🙂 Tudni kell, hogy az édesapja is majd’ 190 cm és 65 kg…
Zalánnal az volt a gondja, hogy a gyerek szólt, hogy ne macerálja, ne kapcsolja el a tévét a meséről és ha éppen begurult, azt mondta neki, ne nézz! Erre a kedves mami annyira berágott, hogy kummogva-duzzogva becsattogott a szobájába és nem volt hajlandó enni egész nap! Azóta is szállóige közöttünk, ha Zalán valamelyikünkre ferdén néz, hogy te ma nem eszel! Ne haragudjatok,  de röhejes viselkedés ez egy 64 éves embertől!
Csengéről pedig tudni érdemes, hogy igazi megátalkodott kis ördög, de hatalmas a szeretetigénye. Ha úgy érzi nem szeretik, egyszerűen figyelmen kívül hagyja az embert, kizárja a saját kis világából. Ő ilyen, kis örök ellenálló. Fegyelmezni is csak szeretettel lehet! Mi ezt tudjuk, anyám viszont ezt nem volt hajlandó elfogadni. Ott bántotta, ahol csak tudta. 🙁
És ééééén! Hát velem az volt a baj, jogy a 4 gyerekem és a háztartás mellett nem voltam képes arra, hogy egyből ugorjak, ha neki fájt a hajszála vége. Olyan dolgokat várt el tőlem, amiket ő saját maga bőven meg tudott csinálni. Meggyanusított, hogy elloptuk a hajfestékét (persze, azóta mindegyikünk vörösre festette a haját!),  stb…
Így aztán tegnap mire reggel felkeltünk, ő angolosan távozott. A sógornőmnek persze még porig alázott a buszon!
Hát tudjátok én meg azt gondolom, mindent megtettem érte! És azért elgondolkodtató,  hogy a hatfős családunkból egyetlenegy emberrel nem volt csak baja, Jázminnal, mert ő inkább messziről kerülte és ha mégis összefutottak, szegényem nyalt neki csak ne bántsa! Ő nem is akart beilleszkedni közénk. Mondjuk ezt említette is anyósnak…
Így aztán tegnap megint rendezkedtünk. A szobát átalakítottuk gyerekszobává. Behordtuk a játékokat, most ott épült fel a gyerekbirodalom. Sajnos a bútor penészes és ez nem jó, sőt, nagyon nem jó Zalánnak, de jelenleg nincs más! 🙁 Polcok is kellenének, kis szekrényke, amit Zalán is felér… De majd idővel, talán…
Szóval így alakul az életünk! És szerencsére az MRI-ről még mindig nincs semmi hír!
A gyerekek megint betegeskednek, Andrásnak tegnap a hasa fájt, Csengének a torka és köhög is. Jázmin összetörte magát, rettentő ronda a térde. Zajlik az élet rendesen!