Sajnos autó még mindig nincs, így nagy valószínűséggel buktuk a holnapi tüdőgyógyászati időpontot. 🙁 Busszal tudnánk esetleg eljutni, 1 átszállással, a szakadó esőben (mivel elvileg holnap is esni fog), de Zalán nem utaztatható tömegközlekedéssel. Pf! Csalódott vagyok. 1 hónapot vártunk a vizsgálatra, erre itt van! És 12-én újra utazunk. Mivel több, mint 3 hónapja nem volt altatásban végzett szemészeti vizsgálat, így most elvileg az jönne. Elvileg, de még mindig köhög. 🙁 Nem tudom mit csinálunk rosszul! Állat nem jöhet be a szobába (hacsak az akváriumot nem vesszük). A levegő már csak az akváriumnak köszönhetően is nedves, de párásítunk is. A szobát már ki is festettük. Inhalálunk, köptetőt eszünk és semmit. Éjjel és reggel addig köhög, míg fel nem szakad neki a lerakódott váladék. Ha nap közben futkos vagy kimegy az ugrálóba, már köhög. Mivel én is asztmás vagyok, ismerem a tüneteket és csak remélni tudom, hogy ez valami nehezen gyógyuló vírus és nem asztma. De pont ezért kellett volna a holnapi vizsgálat. 🙁

Már reggel összevesztünk apával, hívja fel a szerelőt, hátha mégis meglenne ma az autó. Azt se bánom, ha holnap reggel, csak 9:20-ra át tudjuk vinni Zalánt Pannonhalmára. De persze nem! 🙁

Annyi minden összejött mostanában, sokat már le sem írok, mert nem hiányzik a mégtöbb bántás, de már el se tudom képzelni, hogy a felhők egyszer elvonulnak és kisüt a nap. Annyira pesszimista lettem, hogy per pillanat el sem tudom képzelni, hogy nekünk egyszer valaha jobb lesz. Több fórumon is jelen vagyok és nemrég olvastam egy daganatos fiúról, aki ijesztően ugyanazt tartja, mint én már sokszor leírtam. Én még mindig egy büntetésnek tartom ezt a betegséget. Valószínűleg rossz ember vagyok és így akar büntetni a fellebbvaló. Mert ezzel a lelki teherrel leélni éveket… Leírhatatlan! És nem csak a betegség vak közöttünk, ez csak a ráadás az amúgy majdnem hétköznapi életünkben, amikben amúgy is vannak problémák. Olyan problémák, amik a betegség miatt, pontosabban a feszültség miatt jobban kiélesednek.

Nem bízok a lassan múló időben sem, hiszen nem tudom és lassan már nem is akarom tudni mit hoz. Az elmúlt években is mennyi rossz és aggódás volt! De nem akarok negatív lenni, csak úgy érzem, egy fontos dolog megint nem sikerült és csalódott vagyok!

De borúra derű, kérlek, járjatok eső helyett napsugár táncot és űzzük el együtt a sötét fellegeket, hogy meleg napsütésben ünnepelhessük szombaton Zalán 3. születésnapját. Nekünk ez egy nagy mérföldkő, hiszen 2013. augusztus 1. óta vártunk erre a napra. Igaz, ma már nem szentírás amit akkor hittünk, az új daganatok kialakulásának esélye nem 3-5, hanem 5-7 éves korban csökken. 🙁 De mivel eddig szépen haladunk és Zalán még él és lát is!!!!, bizakodom! És az 5. szülinapján még nagyobb bulit csapunk, mint szombaton!

Most szombaton pedig? Örülünk annak, hogy eljön ez a szép nap! Ünnepeljük Zalánt, hogy él és túlél! 🙂 Mert nem mindenkinek indul ennyire nehezen az élete, mint az övé, de a folytatás csak szebb lehet és ezért mi mindent igyekszünk megtenni. legalább annyi szép emléke legyen ezekről az évekről, mint amennyi rossz! Kis technikai infó, terveink szerint a szülinapra jön rendőr és tűzoltóautó, jópár autócsoda (főleg Andrásnak, aki imádja a BMW-t), fotós… Mama süt, papa főz, mi pedig igyekszünk jól érezni magunkat. Ne feledjétek, május 7-én 15 órától szeretettel várunk mindenkit!