Estére lenyugodtak a kedélyek. Nem mondom, hogy nem volt necces, de megoldottuk a dolgokat. Tudom, most sokan nem fogtok egyetérteni a dötésünkkel, de nincs időnk. Nálunk az idő életet ér, nem tudjuk megtenni, hogy holnap ne vigyük Zalánt orvoshoz, majd délbe Csengét is vinni kell ugyancsak Pannonhalmára. Nyakunkon a szülinap, az elsőáldozás, az anyák napi ünnepélyek… Kölcsönvettünk egy autót.

Nem mondom, hogy nem fog hiányozni az pénz! De egyszerűen már nincs más választás! Nem nyugodtam meg, mert mindenél jobba szeretném már a saját autómat vezetni, nem egy 18 éves éppenhogycsak egyben lévő “roncsot”, de ez van!A gyerekeket orvoshoz kell vinnemés sajnos itt falun, főleg beteg gyerekkel nem is olyan egyszerű az élet. Már csak azért sem, mert mint falusi gyerekek, nekik alapból nem jár gyerekorvos. Itt felnőtt orvos van, aki vagy eltalálja mi a baj, vagy nem. A gyerekorvosig pedig utazni kell.

Most már egyáltalán annak örülnék, ha a jövő heti budapesti útra elkészülne az autónk. Bár most is a műszaki lejárta előtt 3 héttel elkezdtük intézni a dolgokat, már 28-án lejárt a műszaki és autó még sehol nincs! Bánt, bosszant, itthon is veszekszünk miatta, ez pedig senkinek nem jó! Főleg nem a gyerekeknek és főleg nem Zalánnak. Ma már felmerült a szülinap lefújásának gondolata is, de így sikerült megoldanunk. Így lesz szülinap, mert így kell lennie! Holnap pedig orvos! Kérlek szoríítsatok, hogy mégse asztma legyen!