Rohanós mindennapokat élünk. Egyrészt rettenetesen kifogytunk az autó nélküli időszakban Zalán diétás élelmiszereiből, másrészt 3 gyereknél van tanév vége. Egymást érik a szülői értekezletek, fogadóórák, kirándulások, vetélkedők… Hétfőn is például egyikről rohanok a másikra. De már csak pár nap van hátra a tanítási időből és végre kitör a VAKÁCIÓ! 🙂 Nem tudom, én várom jobban vagy a gyerekek. Pontosabban csak a két nagy, mert Csenge nagyon szereti az ovit. Pedig pénteken ő is elballagott, szeptembertől már ő is nagy iskolás lesz! 🙂 Édes kicsi hercegnőm, nem tudom, hogy fogja bírni. Szeptembertől pedig Zalán is óvodás lenne, de… Nem lesz!
Már most nézegetem az akciókat, mit lehet olcsón venni a gyerekeknek iskolakezdésre, hiszen most már 3 iskolásunk lesz. András úgy tervezi, hogy a nyáron dolgozni megy (elvileg sógornőm beszerzi a gyárba ahol ő dolgozik), így segítve minket az iskolakezdésben. Bár ezt még felülírhatja egy újonnan feltűnt nagymama… 16 év után, úgy, hogy soha, egy pillantásra sem látta a gyereket, most szeretne vele megismerkedni. Mivel 100%-ig biztos voltam benne, hogy az a család nem fogja keresni, a gyereknek mindig azt mondtam, úgy neveltem fel, hogy ha egyszer kíváncsi lesz a családjának a másik felére, én nem fogom megakadályozni. Hát most úgy érzem, visszanyalt a fagyi. Szívem szerint nem engedném, de a gyerekre bíztam a döntést. Nem szeghetem meg a szavam. Így most 16 év után elég furcsa itthon a helyzet, de megbirkózunk ezzel is!
Zalán szerencsére jobban van, már csak a szokásos köhögése van, így pénteken felhívtam a doktornénit. Abban maradtunk, hogy akkor kedden megyünk. Kedden elindítjuk Jázmint kirándulni, majd Csengét elvisszük az oviba és utána indulunk Pestre. Így nem kell lenn aludni a gyerekeknek a mamánál. Hátha így könnyebb lesz!
Szóval zajlik az élet rendesen. Ami amúgy nem baj, csak hát valahogy… Most megint nehéz, megkeveredtek a napjaink. De igyekszünk! Az a lényeg, hogy Zalán jól legyen, és akkor nincs olyan nehézség, ami leterítene!