Túl vagyunk az elmúlt tanév első bizonyítvány osztásán. Őszinte leszek, szerettem volna ha jobb, szebb, fényesebb lesz. Nem lett! Tudom, sok gonddal küzdöttünk és biztos vagyok benne, hogy ez is megtette a hatását. Ez most így sikerült!  Majd lesz jobb is!
Most, hogy vége van az iskolának megkaptuk a jövő tanévre kért tanszerek listáját. Mint tudjátok,  próbálok előre gondolkodni, mindig valami apróságot beszerezni, így a lányok tanszereivel azt hiszem nem is lesz gond. András már más kérdés. Az eredeti terv az volt,  hogy júliusban dolgozni megy. Ahova ment volna, ott viszont most nem terveznek nyári diákmunkát, így még kérdéses, hogy lesz!
A jóidő egyelőre várat magára, így a nagy pancsolások ideje még nem jött el, pedig a medencét Zalán segítségével apa már felállította. Várjuk, hogy végre beköszöntsön az igazi nyár. No, nem a kánikulát várjuk, hiszen azt Zalán nagyon rosszul viseli, csak a jó kis fürdő időt.
Itthon sajnos nem felhőtlen a légkör, de igyekszünk az ellentéteket megoldani. A temérdek gond mellett azt hiszem ez majdnem érhető is, de nehéz elfogadni. Sokmindent másképp élünk meg! De ez van! Majd lesz jobb is!
A mottónk még mindig az, hogy célunk a teljes gyógyulás. Ezért bármit megteszek! Szerencsére Zalán egy jópofa kisember, aki abszolút kompromisszum képes. 🙂 Jó pénzért megvesztegethető. 😀
Annyira szeretnék csak jó dolgokat írni nektek, de rájöttem, nem tudok. Már a belsőmből fakad a keserűség. Nem merek tervezni, nem merek hinni… A legjobbat még nem is írtam. Pénteken anyós eltörte a lábát, így kiesett a bébiszitterünk is. 🙁 Azt hittem jó lesz ez az év, aztán sorra jönnek a rossz dolgok! 🙁