2016.07.01.
Ránk köszöntötta július, küzdelmünk 35. hónapja. Sok? Sok! Nagyon!
Hétfőn újabb altatás és műtét vár Zalánra. Hogy bírja? Hol könnyebben, hol nehezebben! A szemcseppeket szörnyen! Mi hogy bírjuk? Már sehogy! Az idegeink végesek, sokszor csak a muszáj visz tovább! Mikor elkezdenénk Zalánt biztonságban érezni, visszaesik, kiújul, valami történik. A kiújulások között egyre kevesebb idő telik el. 🙁 Nem akarok arra gondolni, hogy romlik a helyzet! Nem is akarok gondolni a betegségre. Gondolkodni sem akarok egyáltalán!
Szeretnék örülni a nyárnak, annak, hogy itthon vannak a gyerekek! Szeretnék velük elmenni fagyizni, csavarogni, programokat csinálni nekik. Elmenni 1-1 napra a Balatonhoz… De ez a nyár nem erről szól! 🙁 Nem megyünk semerre, mert ha Zalán elkap valamit, nem altatható, nem műthető. A többiek is veszítenek és Zalán is! Szegényem ő már 3 éve! 🙁
Itthon sincs nyugalom. A folyamatos problémák szép lassan felemésztik a családot és már abban sem vagyok biztos, amit eddig mindig mondtam, a gyerekeknek mindkét szülőre szüksége van. A nyugalomra nagyobb szükségük lenne! Teljesen mindegy hogy döntök vagy döntünk, így is a gyerekek isszák meg a levét! 🙁
Az utóbbi napok történései lelkileg teljesen padlóra tettek és a közelgő utazás miatt azt hiszem még egy darabig ott is maradok. Képtelen vagyok most szervezkedni és intézkedni, hogy minden meglegyen az utazásra, minden elég legyen és simán lemenjen. Simán? 3 év után lehet már tényleg rutinból kellene mennie! De nem megy!
Az utóbbi időben többször eszembe jutott, hogy mi lenne velem, ha elveszítenénk Zalánt. Vajon szülnék másik gyereket őt pótolni? Nem! Biztos, hogy nem! Belőle csak egy van és nekem ő kell! Mindent meg kell tennem érte akkor is, ha most borzasztóan nehéz. Sírva fekszem és kelek. Nem értem miért kell még mindig az életéért küzdenem! Miért vesz minket körül ennyi probléma? Miért kell folyamatosan veszekednünk? Elég! Ki akarok szállni ebből! Elég a folyamatos utazásokból, a betegségből, a műtétekből, a problémákból, az anyagi gondokból! Elég! Most úgy érzem nem bírom tovább!
3 thoughts on “2016.07.01.”
Kedves anyuka!
Nagyon nagyon tisztelem önt! Azért, mert nem sokan tudnánk ezt végigcsinálni. De önnek is szüksége lenne egy kis lelki nyugalomra, mert feltőltödve, kipihenve könnyebb venni az akadályokat. Ne hagyja hogy szétszakadjon a családi egység, mert a gyerekeknek igenis mindegyik szülőre szüksége van! Zalán gyógyulását is nagyban befolyásolja az, hogy önök hogyan viszonyulnak egymáshoz; ha látja hogy szülei szeretik egymást, attól ő is boldogabb lesz, (biztonságban érzi magát.) és ez a lelki boldogság a betegségekkel szembeni fizikai állóképességére, gyógyulására is pozitívan hat. A család egysége melynek építőköve a szeretet, védőburok! De ha azt látja, hogy önök veszekednek, ettől stresszes lesz, boldogtalan, ami az ellenkezőjét váltja ki. Próbáljanak meg kiengesztelődni férjével és együtt, szeretetben csodákra lesznek képesek!
Hívja segítségül a legnagyobb gyógyítót, Jézus Krisztust! Beszéljen hozzá, adja át neki minden problémáját és ő segíteni fog. Három orvosságot fog felírni önnek:
Hit, mert az hegyeket mozdít meg.
Remény, ami a szeretet orvosságát erősíti.
Szeretet, ami minden betegséget meggyógyít.
És ezekkel együtt szükséges hogy pihenje egy kicsit ki magát valahogy!
Ha ezeket megfogadja, minden rendben lesz majd meglátja!
Szeretettel: Krisztián
Kedves Krisztián!
Köszönöm szépen a bíztató szavakat! Igyekszem egyben tartani a családot, de mindennek van határa. A döntésem még nem született meg! Pihenni? Bárcsak ki tudnék szakadni ebből a mókuskerékből! Akár csak 2 napra! De nem tudok, nem tehetem! Zalán miatt. És a másik 3 gyerek miatt! Rájuk jobban kell a pénz, mint arra, hogy 2 napra próbáljam kikapcsolni az agyam!