2016.06.29.

2016.06.29.

Lassan már készülünk a hétvégi útra. Még a szervezésnél tartunk és sajnos nem biztos, hogy el tudunk utazni. Ennek most anyagi okai vannak. Többek között az is, hogy jól átejtettek minket egy rendezvénnyel, ami bár megvolt, semmit sem kaptunk… Mindegy! Volt, elmúlt!

Zalán ma meglepően nyűgös, apa szerint beteg lesz! Háááát, csak nem! Most nem lehet beteg, mikor ennyire rezeg a léc! Ráadásul ugyanazon a helyen készül kiújulni a daganat, ami először is nehezen adta meg magát, majd ki is újult decemberben. Mondhatnám, hogy ez rossz ómen, de bízom valami csodában. 

András tegnap ment először dolgozni. Meglepően jól bírta, én pedig büszke vagyok rá nagyon! Értelemszerűen nem kérhetem el az ő pénzét, hiszen sokmindenre van szüksége, amit sajnos én/mi nem tudtunk neki megadni.

A lányok élvezik a nyarat, zeng a ház. 🙂 Tudom, jó, hogy itthon vannak, ma viszont folyamatosan “ölik” egymást! Szép is a nagy család! 🙂

Apa ma szabadnapos végre (reggel lépett le a szolgálatból), de holnap és holnapután újra megy. 🙁 Pedig annyi a munka itthon! De megoldjuk, Ahogy eddig is!

Nehéz! De bízunk a csodában! Aztán majdcsak lesz valami! Csak múljanak a hónapok és az évek így, együtt!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 + 18 =