Egy újabb budapesti utazás…

Milliószor leírtam már hogy s mint zajlanak ezek a napok/reggelek, mikor utazunk, így most csak azt írom le, ami eddig még nem volt.

Már tegnap összevesztünk apával. Apró kicsi hülyeség, amin máskor nevettünk volna de most véresen komoly lett. Ezt teszi a feszültség! A tegnapi bejegyzésen kívül még kettőt írtam, végül mindkettőt kitöröltem. Az egyik túlságosan személyes lett volna, mert a legbelsőbb érzéseimet és félelmeimet írtam le benne, a másodikat túl sekélyesnek ítéltem miután visszaolvastam. Jobb ez így! Viszont alig jött álom a szememre, volt időm gondolkodni.

Aztán röpke 4 óra alvás után reggel megint sikerült összeveszni apával. Most éppen azon, mikor induljunk el itthonról. Végül nem sokkal 5 után indultunk.

Budapestre érve teljesen érződött a szétszórtságom. Le akartam parkolni az autót egy akkora helyre, ahova a zsebkendőt nehéz lett volna behajtogatni. Végül lett normális parkoló. A kórházba érve percekig a pénztárcámat kerestük pedig emlékeztem, hogy a kocsiból kivettem és apa a kezembe adta miután Zalán TAJ kártyáját kerestük. Mire észbe kaptam,  hogy hiszen ott van a karom alá szorítva… A 2. emeletre érve láttuk, hogy le van zárva az osztály, no akkor vissza. Közben szerencsére találkoztunk a doktornénivel is így megtudtuk, hogy az ambulancián lesz a mai vizsgálat. No, gondoltam ez már jó jel!  🙂 Míg apa elment bejelentkezni, eszembe jutott, hogy valószínűleg elfelejtettem bezárni az autót. Nosza vissza két utcával arrébb, ahol az autót hagytam. Hát tényleg nem zártam be!

Sokan voltak az ambulancián, sokat is vártunk. Apa vitte Zalánt a szemcseppekre is és a vizsgálatokra is, én csak a nyugtató szerepét játszottam. Már amikor Zalán igényt tartott rám. A vizsgálatok rendben lezajlottak, volt dioptriamérés is és Zalánnak mindkét szemével külön-külön ábrákat kellett felismerni. Több-kevesebb sikerrel ment is. A vizsgálatról jó hírrel jött ki Zalán,  apa szerint nagyon ügyes volt!

Már mentünk az autó felé, mikor megnéztem a kapott leletet és teljesen elhűltem mikor azt olvastam: “a korábban fagyasztott területen apró kis ér”. Na neee! Már megint! Nem hiszem el! Viszont apa állította, hogy minden rendben Zalánnal, így egyből inkább felhívtam a doktornénit. Miután az összes létező forgatókönyv lejátszódott hirtelen az agyamban, kiderült, hogy rossz papír lett kinyomtatva és apa futhatott vissza vele, mert tényleg minden rendben. 🙂

Mivel akkor már lassan 2 órája sirdogált Zalán,  hogy éhes, egyből mentünk és adtunk neki enni. A Corvinban 250Ft a szelet pizza, ami Zalán nagy kedvence, pech hogy nem diétás, de azért ennyi belefér, igaz? Még egy kis játék következett, vettünk popsitörlőt és mosószert, mert teljesen nullán van az itthoni “készlet” és Zalán is felülhetett a kis Corvinos vonatra és körhintára. Örültünk az örömének és annak is, hogy ilyen olcsón (2x200Ft) ilyen jó programot találtunk neki. Talán a képen látható az öröme! 

Hazafelé úton pedig aludt egy nagyot. Legközelebb egyszerre megyünk a Tűzoltóba és a szemklinikára, szeptember 12-én. 

Tegnap egy felajánlás érkezett,  miszerint ha valaki Győrből küldene nekünk valamit, egy kedves követőnk holnap, azaz szerdán dél körül elhozná nekünk. 

Amit szívesen fogadnánk és nagy szükségünk lenne rá:

Zalán részére őszi/téli ruha 98-104-es méretben, cipő 25-26-os.

Csenge részére 122-128-as méretű őszi/téli iskolás ruha és 28-29-es cipő.

Jázmin számára 140-146-os őszi/téli iskolás ruha és 36-37-es cipő.

Tisztító és fertőtlenítőszer, mosószer. 

Ha valaki bármit szeretne küldeni, kérem írjon az enikopinter35@freemail.hu e-mail címre és továbbítom a kedves felajánlónak a címet. 

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek a sok biztatást, jól szorítottatok nekünk, ma jó híreket kaptunk. 🙂 Sajnos a harc még folytatódik,  de ilyenkor mikor felcsillan a remény, hogy egyszer talán tényleg vége lesz a küzdelemnek, kicsit könnyebb!