Hű, de gyorsan elröppent a hétvége és már hétfő is van. Holnap megint Budapestre megyünk. Hogy jó hírt kapunk-e vagy rosszat már nem tudom és lassan reménykedni se merek mert megint csalódok. Ha a rosszra számítok, akkor pedig lehet, hogy feleslegesen hergelem magam. Gőzöm sincs hogy tudnék helyesen reagálni erre a helyzetre. Pedig 3 éve csináljuk már!

Így inkább próbálom lefoglalni magam mindenfélével. Leginkább takarítok. A hétvégén áttúrtam a padlást is, hátha találok a lányoknak ruhát, de csak olyanokat találtam, amik még rövidnadrágnak elmennek, annyira rövidek. Se kardigán/pulóver, se póló, se hosszúnadrág… A legrosszabbul Jázmin áll még mindig, mert Csenge megörökölte tőle a tavalyi ruháit, maximum kicsit fel kall hajtani belőlük.

András… Hm, talán ő a legnehezebb eset, hiszen már nagy kamasz, akinek egyáltalán nem mindegy mit vesz fel. És ezt akkor sem értik meg, ha tudják, nem jut másra. Pontosabban megértik, de felvenni nem fogják, mert megszólják őket. Tudom, anno én is átéltem ezt!

Próbálok okos lenni és elterelni a gondolataimat, de így újabb megoldandó feladatokba ütközöm. De majd megoldódik minden! Csak apa kapná már meg azt a beiskolázási támogatást! Még az az 5 ezer Ft is sokat jelent! Többről álmodni sem merek, hiszen apa közalkalmazott. 🙂 Akiknek minden járhatna, de semmi se jár. 🙁

Szeretnék valahogy már két héttel előrébb járni az időben. Szeretném tudni, hogy minden megoldódik a sulikezdésre, szeptemberre. 🙂 Úgy is szeptemberben lesz a születésnapom. Miért ne kérhetném ezt előre? 🙂 Csak 2 hetet kérek, hogy gyorsabban teljen az idő!

De félek is ettől az iskolakezdéstől, hiszen 3 iskolásom lesz. Jaj nekem! 😀 De legjobban a holnaptól félek! Szeretném átaludni azt a napot! Főleg annak tükrében, hogy a napokban egy két faluval arrébb élő leukémiás csöpp kicsifiú adta fel a küzdelmet. 🙁 Borzalmas! Nem akarok gondolkodni!