Azt szoktam mondani, ha nyakig ülünk a kakiban, legalább annak örüljünk, hogy nem hullámzik. Hát most már hullámzik, rettenetesen!

Hogy mi ennek az ok? Sok! De most a legutóbbi dolog, hogy apóssal közölte a főnöke, amint visszamegy táppénzről (eltörte a vállát) elveszíti a munkáját. Nos, majdnem napra pontosan 6 éve van nyugdíjig! Remek! Euros háztörlesztéssel… Ha irónikus akarnék lenni, azt mondanám, tapsot neki! 🙁

Zalán már el is felejtette a kis balesetét és igazán nem is ronda a lába, ahol lehorzsolta, csak lelkileg viselte meg nagyon a dolog. Az utóbbi időben amúgy is sírós lett, minden apróság kibillenti a lelki egyensúlyából. Nem is bánom, hogy a szokásos évenkénti záróvizsgálatokra megyünk szeptemberben, erről nagyon szeretnék beszélni az orvosával, hiszen nagyon nehéz így!

Jelenleg én is egyre több egészségügyi problémával küzdök, több orvoshoz is időszerű lenne elmennem! Lenne… Csak időm nincs rá! Valószínűleg az elmúlt évek sok gondja-baja egyszerre okozott tüneteket. Boldog nem vagyok tőle! 🙁

Napok óta nem akar csillapodni a tehetetlenség érzés bennem, mert nőttön nőnek a gondok. Szeretem a családom, imádom a gyerekeimet, de most már annyi a gond és a probléma, hogy azt se tudom, hol kezdjek neki a megoldásuknak. Fáradt vagyok és kedvetlen.
András újonnan feltűnt nagymamájával nincs gond, hiszen szépen ellátja a gyereket mikor éppen Budapestre szólítja a foci (ahogy tegnap is) de nem érzem rajta mégsem azt a hű de nagy segíteni akarást! Nekem a szívem elfacsarodik, ha arra gondolok, nem tudok venni egy normális darab ruhát neki, mert örülök,  ha a kicsiknek meg tudom oldani. Még csak 16 éves! Pont most van abban a korban, mikor legibkább meg akar felelni magának, a barátainak és osztálytársainak és a környezetének. Még ha el léha gyerekről lenne szó! Azonban a maga 16 évével a legnagyobb segítségem! És pont neki nem tudom megadni amit szeretne! Borzalmas érzés ez egy anyának!

Annyira sajnálom,  hogy elmúlt a nyár és 1 hét múlva már iskola! Sajnálom a gyerekeket! És az időt is, hiszen durván 1 hetünk maradt megoldani a problémákat amik az iskolakezdést illetik. A kicsiknek készen vagyunk, miután tegnap sikerült olyan helyet találnom, ahol elfogadták apa beiskolázási utalványát. Így lett Jázminnak tornacipő is!

András most a legnagyobb probléma. Nem csak a nincs, hanem az, hogy azt sem tudjuk mire lesz szüksége az iskolában. Se a füzetekről se a könyvekről nem tudunk semmit.

A szeptemberre beharangozott nagy béremelésről eddig semmi jó hír nem jött, a közlönyben pedig csak korrekcióként szerepel. Ez nekünk nem jó! 🙁 De nem is akarok politizálni! Annyi mindent ígértek már aztán sehol semmi!

Apa ma megint felhívja a bankot, hátha végre kiderül ki az új végrehajtó és meddig szándékozik még tiltani a pénzt és egyáltalán most már mire? Annyira jó lenne, ha végre ez sem lenne (ahogy gyakorlatilag már nem is lenne szabad vonnia!) és netán visszakapnánk a túlfizetést! A kocsi annyira zörög, hogy már attól félek minden alkalommal mikor elindulok vele, hogy kiesik a futómű. Még a tél előtt rendbe kellene hozatni mindenképp, mert nem biztonságos!  Sajnos lassan ismét aktuális lesz a gumicsere. Itt a súlyadós csekk és aktuális jövő hónapban a kötelező biztosítás.  Itt a gáz elszámolás és akkor még az iskolás dolgok. 🙁 A színházpénz, osztálypénzek, az őszi kiadások… Jaj! Azt hiszem a sok orvos helyett lassan 1 is elég lesz, egy pszichiáter!  Mert úgy érzem már nem bírom!

Éjszaka sokszor felébredek és csak gondolkodom. Nem válaszokat keresek, mert arra sokszor már bénult az agyam is. Csak csaponganak a gondolataim. Miért? De tényleg, miért? Van, aki a szarból is pénzt csinál mert egyszerűen minden bejön neki. Mi szinte folyamatosan pengeélen táncolunk és a vége mindig csak a pofáraesés!

Nem magamat sajnálom ebben az egészben, hanem a gyerekeket! A többieket és Zalánt! Mert már most látom és érzem mekkora nyomot hagyott benne az elmúlt 3 év. És még mennyit fog! 🙁 Sajnálom!  Bárcsak minden másképp lenne! 🙁 És az erőnk legeslegvégén járunk! Mi lesz így? Pedig még annyira nincs vége! 🙁