A végleteket éljük. Vagy nagyon szomorúak vagyunk, vagy nagyon boldogok. 

A házzal kapcsolatban tele vagyunk kétségekkel és hiába próbálok többfelé gondolkodni, mindig ugyanoda lyukadok ki. A kétségek gyötörnek! Miből fog telni a felújításra, mert jelenlegi állapotban Zalán számára nem beköltözhető a ház! A legeslegnagyobb problémát a padlószőnyeg és a fűtés hiánya okozza. Hiszen jön a tél! Mi a jobb? Ha hideg lesz és megfázik vagy ha a sok penész miatt lesz folyton beteg? Bárhogy gondolkodom, nem tudok jó megoldást találni. Mivel elég faramuci módon lesz csak pénz egy részére a háznak, még azt is meg kell majd gondolnom, vehetek-e egyáltalán felvágottat vacsorára vagy marad a zsíros kenyér. És így nem tudom hogy lesz a felújítás… 🙁

Tegnap is leírtam mire lenne szükségünk, de hátha nem olvasta valaki a tegnapi postomot leírom újra. A legsürgősebben ezekre a dolgokra lenne szükségünk: járólap, laminált padló, csempe, wc kagyló, zuhanyzó, radiátorok, csövek és idomok, egy nagy dupla ablak és egy bejárati ajtó. 

Ezen kívül szükségünk lesz majd egy átfolyós rendszerű villannyal működő vízmelegítőre, csaptelepre, egy konyhai mosogatós szekrényre. 

Fogalmam sincs hogy fogom ezeket megoldani pedig szinte egész nap csak ezen jár az eszem, a megoldást mégsem találom. Borzasztó nehéz! Már elsírtam az összes könnyem miatta és szegény gyerekek is érzik, látják, hogy valami nem jó, valami nem úgy működik,  ahogy szokott vagy ahogy kellene.

Ezért volt akkora hatalmas dolog számunkra a tegnapi nap, mikor átvehettük a győri Árkádtól a 100 ezer Ft-nyi vásárlási utalványt, mellyel a 10. születésnapján az ünnepelt lepett meg rászoruló családokat és mi voltunk az egyik család a 10 közül. Győri alapítványok jelölhették a családokat és minket is beválogattak. 

Errőől már múlt hét pénteken értesültünk de valahogy ennyi rossz mellett nehezen hittük el, hogy a szerencse ezúttal a mi oldalunkra állt, ezért is nem írtam róla eddig. Mivel a vásárlási utalvány az áruház területén működő üzletek körében volt felhasználható, sokat gondolkodtunk rajta mire költsük. Hiszen apának szemüvegre lenne szüksége, Andrásnak ruhára, nekem pedig már a cipőm van darabokban. Mégis úgy döntöttünk, a család, a gyerekek szükségletei az elsődlegesek, így élelmiszert fogunk belőle vásárolni.

Tegnap tehát mentünk átvenni de még ott is meglepetés fogadott minket. Nem csak egyszerűen a kezünkbe nyomták és lefényképezték, ahogy számítottunk rá, hanem a jelölő alapítvány kíséretében meg is vendégeltek minket. Volt süti, chips, gyümölcs, üdítő… A gyerekek ettek, ittak és nagyon jól érezték magukat. Majd elmentünk vásárolni is.

Került a kosárba hús is, felvágott is és sok-sok minden. Most megengedtünk egy kis édességet is és a gyerekek 1-1 olcsóbb játékot is kaphattak, aminek nagyon örültek. Zalán egy olyan készletet talált magának, amiben 5 kisautó volt, de mindegyik kedvenc; buldózer, villás targonca, IFA, homlokrakodó és markoló. 🙂 Este a tányérján a buldózerrel tologatta már a pritamin paprikát. 🙂 

Nagyon jól esett maga a jelölés is és az, hogy nyertünk is, egy hatalmas dolog! Bárcsak minden olyan szép lenne az életünkben! Bárcsak! 

De újra vissza kell térnünk a földre és megharcolni a ránk szabott csatákat. Csak ne lenne ennyire nehéz!

Egy dolgot most nagyon megtanultam! A rokon százszor rosszabb, mint az idegen! Mert tőletek, akik bár már sokan lassan családtagok vagytok, nagyon sok segítséget kapunk. És ahonnan nem várnánk, csak bántást. 🙁 Köszönjük, hogy Ti kitartotok mellettünk és segítetek!