Mikor már azt hittük nem tartogat nekünk meglepetéseket az élet, akkor sallert kaptunk, hogy szemünk-szánk ketté állt. Ismét a lakással kapcsolatban. 

Kiderült, nem hogy nem tehermentes,  hanem.2 elidegenítési tilalom is van rajta. Majdnem elsírtam magam. Ezt már nem bírják az idegeim!

Közben tegnap anyu is megérkezett, így egy újabb aspektusból ismerkedhettem meg a haragjával, mert egy rohadt házvásárlást nem vagyok képes lebonyolítani! Ismét erősödött a nyomás rajta és a szorítás a nyakam körül. Mi a francnak kellett ez nekem?

Mi a francnak kellett a kedves elhalálozott élettársnak azt a rohadt tartozást örökítenie, hogy elússzon a kőszegi lakás. Most aztán tényleg ott tartunk ahol a part szakad! Anyunak 1,5 héten belül ki kell költöznie és nincs hova! Hiszen a házat jelenlegi állapotában megvenni nem lehet!

Mint tudjátok, a faluhoz vagyunk kötve Zalán miatt. Mikor mi Budapesten vagyunk,  anyós vigyáz a többiekre, akik ide járnak iskolába. A vigyázás is csak itt valósítható meg olyan módon, hogy nála alszanak a gyerekek, hiszen ő vigyáz a sógornőm lányára is, aki ott lakik velük. Nekünk pedig mennünk kell, nincs mese! Hiszen Zalán élete a tét! A faluban pedig nincs mégegy akkora eladó ház, mint ez. Sőt! Csak kisebbek vannak. Sokkal kisebbek. Oda nem tudnánk évekig sem beköltözni.

Annyira nyomaszt a helyzet, hogy az már leírhatatlan. Zalán valószínűleg érzi a feszültséget, hiszen rosszalkodik és hisztizik egész nap! És mennyi álmunk és vágyunk volt! És látjátok?

Még hiszünk a csodákban, nem adjuk fel. De ez a feszültség már emberölő. Nem elég a saját problémánk még ez is!  A lista amit kiírtam tegnap és tegnapelőtt ugyanúgy aktuális és kérlek szépen, ha tudtok segítsetek! Köszönöm!