3 napot töltünk még itthon és újra utazunk. Hm! Annyira lekötnek a gondok, hogy emellett már nem tudok koncentrálni a közelgő utazásra, pedig kellene. 

Nyomasztanak a gondok. Annyira, hogy már aludni se tudok. Még nincs 4 óra sem, de már 1 órája nézegetek. Éppen azt álmodtam, hogy aláírjuk a ház adásvételi szerződését és felébredtem.

Nehéz úgy élni a mindennapokat, hogy nem tudjuk hogyan tovább. Csak az irány látszik, az út nem. Sok a kérdés és a bizonytalanság. Meg tudjuk venni a házat vagy nem? Most éppen azt találta ki az egyik tulajdonos, hogy amíg a szülei sírján nincs sírkő, addig nem eladó az ő része! Ez a ház a szüleié volt. Őt aztán nem érdekli, ha télre üresen marad, fűtetlenül és elfagy minden vízvezeték… Miért is érdekelné? Érdekes hozzáállás!

És nem is konkrétan nekem tesz rosszat, hanem.egy olyan 3 éves kisembernek, aki soha nem bántotta. Senkit sem bántott! Ő csak élni szeretne, nevetni és szeretni. Én úgy gondolom, megérdemli, hogy egy tiszta és egészséges lakásban éljen, ahol nem folyik le a falról festék a penésztől és nem kell reggelente kisvödörrel ősszeszedni az éjszaka folyamán a fürdőkád alól előbújt békákat. Mert jelenleg ez a helyzet!

Ő csak egy tiszta kisszobát szeretne, ami nem penészes. Egy olyan kis kuckót, ahol lehet autós szőnyeg és elférnek a markolói, a nagy kedvencek. Ahol nem húzódik el a köhögése, mert nem irritálja a légútjait a sok penész és a vizes, dohos fal. Ő nem érdemel ennyit?

Annyira tele van a fejem a gondolatokkal, hogy sokszor úgy érzem szétszakad. Honnan lesz meg a sokminden, ami a felújításhoz kell? Mert kell csempe, járólap, laminált padló, ablak, bejárati ajtó, wc csésze. És SOS egy bármilyen konyhabútor, asztal és hozzá legalább 1 db szék. Kell kályha, mert nincs más fűtési lehetőség és a tüzelő, amit még fogalmunk sincs hogy oldunk meg. És csak kattog bennem a honnan? Honnan? Honnan? Honnan?

Apa visszaül az iskolapadba, és már kedden kezdődik is neki, így most mégegy állást nem tud vállani. A legnehezebb fél évünk fog következni. És közben karácsony is lesz!

Hajnali 4 óra van és a sírás küszöbén állok. Még jó, hogy mindenki alszik és a gyerekek nem látják a könnyeimet. Nehezen magyaráznám meg nekik, hogy az álmunk mivel jár. Miért kell ennyi nehézséggel szembenéznünk? Nem elég nekünk Zalán betegsége? 

Továbbra is azt kérem, kérlek gyűjtsétek nekünk a kupakokat, aludobozokat! 

Apropó! Jövő hétre villanyhoz értő ember segítségére lenne nagy-nagy szükségünk! Tudna valaki segíteni? Sajnos a tanács nem lesz most elég. 🙁