Ma már mindent félretéve készülünk, hiszen holnap utazunk. Újra, ki tudja már hányadszor.

Ilyenkor már érzem a gyomorremegést, a félelmet, ami körülveszi a szívemet. Olyan érzés, mintha szorítanák össze és levegőt is csak nehezen kapok tőle. Hogy mitől félek konkrétan?

Holnap komplex nagy vizsgálatok lesz. EKG, csontsűrűség, UH, RTG, szív UH, hallásvizsgálat. Mérni kell a 24 órás vizelet mennyiségét.és mintát is kell vinni. Ezek közül úgy gondolom, mindegyik olyan vizsgálat, amit egy 3 éves gyerek, tele félelemmel, nem biztos, hogy nyugodtan végigcsinál. Lesz vérvétel is, ahol bizony ott lesz a rettegett tű, amitől Zalán nagyon fél. És a vizsgálatok alatt bármikor és bárhol kiderülhet, hogy valami elváltozást okozott a kemó. De nem okozott, mert NEM! Nem tudom elfogadni!

Miután az onkológián végeztünk, még át kell mennünk a szemészetre is, ahol szerencsés esetben csak az utálatos szemcseppek és a vizsgálat vár Zalánra. A rossz esetbe bele se gondolok. Akkor a 33. műtét lesz. De nem lesz!

Biztos vagyok benne, hogy nehezen és nyűgösen fogja fogja viselni a vizsgálatokat. A szemészettől félek a legjobban, mert neki az egy tortúra akkor is, ha már milliószor végigcsinálta.

És ma ismét nehéz napunk lesz, hiszen el kell magyaráznom neki, hogy holnap hajnalban mikor felébresztjük Budapestre indulunk. És ezt úgy kell elmagyaráznom, hogy az utóbbi időben már fél autóba ülni, mert nem akar Budapestre menni. Fél a kórháztól, a doktornénitől, a tűtől. Remeg a gyomrom ha erre gondolok.

Ilyenkor szoktam azt kívánni, bárcsak átaludhatnám ezt a 2 napot! De hiába is szeretném ezt, ilyen sajnos nincs. 🙁

Már nagyon sokadszorra kell ezt végigcsinálnunk, ami nem könnyebb lesz, hanem nehezebb. Mikor kezdtük, Zalán még csak 2,5 hónapos volt és nem értett semmit az őt körülvevő világból. Most 3,5 éves és kérdései, félelmei vannak, melyet nem söpörhetünk a szőnyeg alá, ha a körülményekhez képest egészségesen akarjuk megőrizni a lelki világát. 

És akkor még ott a házfelújítás is, ami… Kemény dió! Nagyon sokmindenre lenne szükségünk. Írtam listát is, ami félig-meddig pontos is, mindjárt mutatom.

Emellé jön még az összesen 65nm csempe, durván 60nm padló, 65 nm járólap. És persze a ragasztók, legalább egy mosogatós konyhaszekrény, egy palackos gáztűzhely és a fűtés! Kezdem úgy érezni, ebből soha nem lesz ház. 🙁

Pedig álmodtam! Egy gyönyörű álom volt. A ház rendben volt és ott is laktunk már. A konyhán ültem és az ablakon át láttam, amint Zalán hóembert épít az udvaron. 🙂  Mennyire szeretném, hogy ez valóra váljon! Hogy igazi szobát adhassak neki, ahol nem 5-en vagyunk egy szobában, nem adja át neki senki a fertőzéseket, ahol van kispolc a játékokkal. 🙂 Majdnem annyira szeretném tovább álmodni ezt az álmot, mint amennyire azt szeretném,  hogy holnap minden rendben legyen és boldogan térhessünk haza. Nem akarom, hogy mindkettő csak álom maradjon!