Azt hiszem notórius nemalvó leszek. Vagy vagyok? Egyszerűen tele a fejem megoldásra váró problémákkal és nem tudok aludni.

Zalánnal szerencsésen túléltük a tegnapi napot. A kicsit folyik a nózi és nagyon köhögünk nap volt, így estére kapott kúpot, hogy legalább aludni tudjon. Megbeszéltem vele előre és nagyon higgadtan fogadta a kúp gondolatát. Pedig mindig tiltakozni szokott ellene, de most elmagyaráztam neki, hogy azért kell, nehogy befulladjon estére, ahogy ez lenni szokott. Nem is volt semmi probléma. 

Persze örültem volna, ha maga az egész nap ilyen simán ment volna vele, de hát azért mégsem… Kicsit nyűgös volt, kicsit fáradt,  kicsit jól sem érezte magát. De eltelt a nap. Apa dolgozik, reggel jön haza, Jázmin pedig még nincs jobban. 🙁 Zalánnál holnapra és holnaputánra várom a tetőzést, a mostani tapasztalatokból kiindulva. András szerencsére jobban van és holnap már mehet iskolába. Nem is bánom, mert bár szeretem, ha itthon van, azért mégsem olyan egyszerű leülni vele is és elmagyarázni a középiskolás matekot, ahogy erre tegnap is szükség volt. Előrángatni az agyam valamelyik eldugott szegletéből a hatványozás azonosságait, majd az egyszerűsítéshez a prímtényezőkre bontást és az egészet úgy összekombinálni, hogy érthetően el is tudjam neki magyarázni. No, hát hiába érettségiztem anno ötösre matekból, az évek mégis csak telnek… De végül megérte, mert András megérette az anyagot.

Bár nagyon szerettem volna, érdemben nem sokat haladtam előre a ház felújításával kapcsolatban. Ráérő időmben (tényleg van ilyen?) mindig beugrik 1-2 dolog, amit illene felírni a listára, aztán rohanok tovább és elfeljtem mit akartam. Mindenesetre a tegnapi rossz idő rádöbbentett, hogy bizony nem sok időnk van, igyekeznünk kell a fűtést megoldani, hiszen már este fürdéshez be kellett gyújtanom. Itt még ok, hiszen itt a kályha és azzal, hogy az éghető szemetet eltüzeltem, egyből varázsoltam egy kis meleget a gyerekeknek,  de a házban nincs fűtés és anyu ott fagyoskodik. Igaz, fánk itt sincs, de… Majd lesz valahogy!

Szóval nagyon bele kell húznunk, hiszen vészesen közeledik a hideg, a tél. Bármi komolyabb munkába akarunk kezdeni, márpedig először a komolyabb munkákat kell elkezdeni, hogy haladni tudjunk, ahhoz nagyon kell lépnünk. Legelső a fűtés, hogy egyáltalán meg ne fagyjanak a csövek, anyu és majd mi. Ehhez előre láthatólag összesen 12 radiátorra lesz szükségünk. Ha valakinél lapul akár 1 is, ami felesleges,  legyen szíves gondoljon ránk, hatalmas segítség lenne. 

A következő nagy munka a ház alsó szintjének vízszigetelése lenne. A lábazatnál kb. 40 cm földet kellene kitermelni és eldolgozni, drainlemezt letenni, belül pedig kátránypapírozni. Ebben is a segítségeteket kérnénk, hátha lapul valakinél maradék drainlemez vagy kátránypapír. Utóbbiból 4 tekercsre lenne összesen szükségünk.

Eddig úgy néz ki, hogy több helyről is kapunk segítséget a burkolóanyagok tekintetében, így a járólap és csempe meglesz. A padlóburkolatra is van esély, de ez még egyeztetés alatt van, a héten kiderül. Egy laminápadlóval foglalkozó vállalkozás eddig igy tűnik hajlandó segíteni a maradék padlójukkal. Igaz, nem lesz egy szín, de állítólag most divatját élik a többszínű padlók. 🙂 Őszinte legyek? Bánom is én, csak Zalánnak tudjam fertőtleníteni! 

Ahogy osztottam és szoroztam, valami horribilis mennyiségű alapanyagra lesz szükségünk ezekkel kapcsolatban! Azt hiszem, szűken számolva is 33 zsák járólap/csempe ragasztóra lesz szükség csak a hidegburkoláshoz, így nagyon örülnénk akár bontott, maradék ragasztónak is,  ha valaki tudna felajánlani. 

Hogy mire lesz még szükség? Nagyon sok mindenre. 🙁 Ezek, amiket most említettem csak a legnagyobb dolgok. Amint Zalán jobban lesz és egy csepp időm is lesz, szeretnék futni egy kört az infra/villanyos fűtéssel dolgozó vállalkozásoknál is, legalább Zalán szobájában állandó hőmérsékletet kellene teremteni. És amint tudok, felteszem a teljes listát, hátha tudtok nekünk segíteni.

Az évek alatt megtanultuk, hogy a sok kicsi sokra megy és minden kis segítségnek nagyon örülünk. Most egyelőre az a legfontosabb,  hogy Zalán meggyógyuljon, hiszen jövő hónapban MRI vár rá ismét, amit csak altatásban lehet nála elvégezni, ehhez pedig az kell, hogy ne ismétlődjön meg a tavaszi jópár hónapos köhögés. 🙁 Igyekszünk! Nem adjuk fel, harcolunk érte, küzdünk!  Esélyt sem akarunk adni egy újabb kiújulásnak, bár tudom, nem rajtunk múlik.  Ha rajtunk múlna, Zalán már rég egészséges lenne és a kisovisok vidám életét élné, ahol nincs kórház, tű, szemcsepp és fájdalom.

De még van sajnos! Még küzdenünk kell érte és a betegség ellen. Ebben most nagy segítségünkre lesz, hogy megkaptuk az óvoda alóli felmentést Zalán 5 éves koráig. Így is elég az a betegség halom amit a többiek hazacipelnek és mivel jelenleg még 5-en lakunk egy szobában, lehetetlen megfékezni a terjedését. 🙁 Ezért is kell nagyon sürgősen rendbehozni a házat, ahol Zalánnak saját szobája lenne. Igazi kis kuckó autós polccal, ahogy ő szeretné!