Nekem Zalán egy csoda! Maga a csoda! Ahogy este hozzám dugja a csöpp kis lábát… Ahogy mondja, hogy ő az én kincsem. Anya kincse! Ahogy fürdés után hozzám bújik várva, hogy felöltöztessem… Ahogy puszira nyújtja a kis arcát, mert állítólag anya puszija olyan finom!

Nekem ő a minden! A reggelem, a nappalom, az éjjelem. Miatta és érte kel fel a nap. Ahogy nekem ő a születésnapi és a karácsonyi ajándék is. Én boldog vagyok, ha ő boldog. 🙂

És boldog vagyok, mikor látom az arcán a mosolyt, mikor a házban egyik szobából a másikba fut. Nem tudja eldönteni melyik szoba lenne legalkalmasabb a játékra. Mert bizony hely kell a markolónak és a teherautónak is. 🙂 És ez gondos tervezést igényel! Imádom! <3

Lassan összekapom magam és bár nem sokat aludtam éjjel, mert Zalánnak rémálmai voltak,  a kezdeti nehéz ébredés után már nem volt megállás, tettem a dolgom. Hiszen más nem fogja tolni az én szekerem. Ezt nekem kell megtennem!

Rengeteg az elintéznivaló. Első és legfontosabb most a fűtés megoldása, hiszen már a kertek alatt jár a hűvös idő. Többféle megoldáson gondolkodunk, nem feltétlenül egyen. A legolcsóbban és legegyszerűbben megoldható módszer versenyez egymással. Jelenleg az árajánlatok begyűjtésénél tartok. De elég nyögvenyelős az egész. Amíg ez nincs meg és nincs konkrét döntés arról melyik irányban indulunk tovább, addig csak tervezgetni tudok, építeni nem. 

A listánk egyre hosszabb lesz, de szerencsére vannak tételek, amik szép lassan lekerülnek róla. Ma pl. beltéri ajtólapokat kaptunk, bojlert,  kapcsolókat és konnektorokat. Mindennek lesz helye, ebben biztos vagyok.

A kezdeti lelkesedésem némileg alábbhagyott, hiszen pénz hiányában elég nehéz a dolog, de próbálok amolyan családi zoknis megoldást keresni. Tudjátok, az olyan, mint az én zoknim, amit olykor hárman is hordunk. Magamnak vettem anno, de nem túl nagy Jázmin 37-es lábára és nem túl kicsi András 44-es praclijára. 😀 Gazdaságos és unisex. 😀

Szóval mivel a pénznek nagyon szűkében vagyunk és míg 2 lakás 2 rezsijét kell fizetni a lakbér mellett, addig nem is leszünk sokkal jobb helyzetben, így kénytelen vagyok többsíkon gondolkodni a megvalósítás tekintetében. Sokszor már annyi felé próbálok osztódni, hogy megfájdul a fejem. De ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Zalán megtisztelt minket azzal, hogy a szülei lehetünk, nekünk kötelességünk helytállni és segíteni őt a gyógyulásban. Ha ehhez egy egészséges környezet kell, akkor ehhez kell hozzásegítenünk. Mert ő meg akar gyógyulni, élni akar. És mi is ezt akarjuk!