Az utóbbi időben sokszor késztett gondolkodásra a helyzetünk. Többször is felmerült és hogy őszinte legyek, egészen eddig a pillanatig is milliószor gondoltam a feladásra. Hiszen a betegséggel alapból nagyon a teher.

Van köztetek olyan, akivel ezt megbeszéltem. Sajnos nem is egyszer. Nagyon sokszor, szinte naponta, illetve naponta többször is éreztem/érzem úgy, hogy nem bírom, nem tudom végigcsinálni. 

Többen kritikával illettek a szavaim alapján, azonban én leginkább attól fogadom el a kritikát, aki rendesen ismeri a helyzetünket, aki ismer, ismeri a tetteimet és a helyzetet, nem csak a szavaimat. 

Természetesen ilyennel is beszéltem és elcsodálkozott azon, hogy emiatt támadások érnek. Megtanultam ezeket kezelni, az esetek nagyon nagy százalékában már el sem olvasom a jószándék mögé rejtett bántó szavakat. Így van ez most is. 

Mint az előbb is írtam,  naponta többször is megfordul a fejemben,  hogy feladom. Azonban ha ránézek Zalánra,  tudom mi a dolgom. Nekik és csak nekik tartozom valamivel. Életrekeltettem, életben kell tartanom. Nálunk az idő nem csak egy tényező. Nem csak úgy múlik. Egyrészt nálunk az idő utazástól utazásig számolódik és egy bizonytalan dolog, hiszen soha nem tudjuk, milyen hírt kapunk Budapesten. Így tervezni semmit sem tudunk. Azon kívül, hogy versenyt futunk az idővel Zalán életéért. És ezt a versenyt nekünk kell megnyernünk, mert Zalán élete a tét. Nem halogathatjuk az utazásokat, nem odázhatjuk el az étrend-kiegészítők beszerzését, nem mondhatjuk azt, hogy majd holnap… És így van ez a ház felújításával is, pedig higgyétek el, könnyebb, sokkal könnyebb lenne feladni.

Ha kapnánk hitelt, már akkor sokkal könnyebb lenne! De apa elvileg passzív bar listán van és így szinte lehetetlen. Ennek ellenére találtam két kölcsönt, ami esetleg szóbajöhet a passzív bar-ral is. Az egyik a Provident maxi kölcsöne, a másik a Cofidis fapados kölcsöne. Mindkét irányba adtam le előszűrésre igényt, hátha… Könnyebb lenne! Legalább a szerelőket ki tudnánk fizetni. Például a vízszerelő, aki hétfőtől szerdáig szereli nálunk a vizet,  csak az anyagdíjra 60-70 ezer közé tippelte az árat. És ebben a munkadíj még benn sincs. (30 ezrünk van rá!). Szóval igen, könnyű lenne adományokból felépítkezni, ha lehetne, ha kapnánk annyit. De nem kapunk!

És még szerencsénk is van, mert a srác, akit régóta segítettünk kőműves és ingyen csinál minden munkát. Azonban sajnos nem minden megy így! És mellette ott a családi részére, amit csak az tud, aki tényleg ismeri.

Nem írtam le,való igaz. De napi szintű csatározás folyik itthon. Anyámmal is naponta többször kell megvívnom a csatámat. Múltkor megszámoltam, fél 12-ig kilencszer cseszett le! Igen, nagyon könnyű a helyzetem!

Arra kérem mindenkit, ha kedves szava nincs, inkább ne bántson! Most sincs erre szükségem!