Rémes éjszaka áll mögöttünk. Zalán fél 12-kor kezdte a sírást és egész éjjel kitartott. A szokásos kérdéseken végig mentünk, mint fázol, éhes vagy, szomjas vagy, pisi lesz, rosszat álmodtál, stb…  És csak sírt… Nem tudtam megfejteni mi a baj!

Hajnal felé volt egy csöpp kis nyugisabb időszak, akkor azért szépen aludt. Persze mi keltünk, hiszen 3 iskolásunk van. Apa kel előbb mindig, rohan a gyerekeknek tízóraiért a boltba és el is készíti nekik. Mint apa, szerintem a körülményekhez maximálisan teljesít és soha nem hallok tőle egy panaszt sem! Pedig sokszor fáradt, látom rajta. 🙁

A 24 órás szolgálat visszavezetésével nehezebb, de szervezhetőbb lett az életünk, több időt tud itthon tölteni, illetve több munkát tud vállalni pluszban. Jövő héten is megy festeni valahova. Addig pedig itt a házalakítás… Tegnap is sokáig jutottak a vízszerelővel, gyakorlatilag a hidegvíz már mindenütt benn van, kivéve a konyhát. Holnapra vár ennek a befejezése, a melegvíz bevezetése, illetve a lefolyók kialakítása. Csütörtökön már betonozni kellene a fürdőszobát és a wc-t és akkor pénteken és vasárnap lehet burkolni. Szombaton sajnos apa dolgozik. 🙁

Reggelre végül kiderült mi volt a gond Zalánnal. Vagyis reggel jelezte, hogy nagyon fáj a lábszára. Egyből adtam neki gyógyszert. Persze ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, nő vagy esetleg más állhat a háttérben. Hiszen ez a hülye betegség a csontba adhat áttétet. 🙁 Jaj, csak azt ne! 🙁

A gyógyszertől és a reggel beszerzett narancstól gyorsan múlt a fájdalom szerencsére és most már vígan kockázik Zalán. Kicsit náthásnak is tűnik, kicsit köhécsel is, de remélem, hogy ez ennyiben is marad. Hiszen hónap végén MRI vár rá, ami altatással jár. 🙁 Előtte pedig még szemészet és az annyira utált szemcsepp.

Ja igen, mikor reggel apa lehozta Zalánt a szobából, először azt mondta, azért sírt éjjel, mert azt álmodta, hogy a doktornénihez kell menni és félt. Nem lehet könnyű neki se. 🙁