Nagyon örülünk ennek a kis napocskának, ami most ezerszám szórja a sugarát. Zalán imád kint játszani és szó mi szó jobb is, hogy a friss levegőn van, nem a benti penészt szívja.

Ne tudom miért, de idén már most kétszer annyi penészt irtottam a lakásban, mint pl. tavaly egész télen. A falak is jó méter magasan nedvesek és nem tudok rájönni mitől. Csőtörésünk biztos nincs, hiszen azokon a falakon nem fut vízcső. No, majd a másik házban… Talán, egyszer!

Amúgy a munkálatok haladnak szép lassan, de folyamatosan problémákba ütközünk. Most éppen az alsó szint szennyvíz elvezetésével küzdünk. Sajnos a ház régen épült és nem éppen úgy mennek a csövek (és ott) ahol kellene vagy ahol szeretnénk. De próbálunk megoldásokat találni!

Zalán viszont élvezi a jóidőt, homokot és kavicsot markol a kis játékmarkolóval, talicskázza a sittet… Igazi kis dolgos ezermester. 

Tegnap pár nap után András is hazaérkezett a mamájától. Még mindig nehéz elfogadni, hogy 16 év után egyszer csak belépett az életünkbe, de András már nagy és neki kell ezeket a döntéseket meghoznia. Mi maximum csak elfogadhatjuk. Viszont mégis csak úgy hiszem, jól döntött és bízom benne, nem fogja megbánni!

Nagyon örülök az őszi szünetnek, mert minden fórumon, amit követek, az anyukák panaszkodnak, elkapták a hányós vírust! Jaj, nekünk az annyira nagyon nem kellene! Jöjjön inkább száz nátha, mint egyszer a hányás! Bízom benne, hogy mire újra kezdődik az iskola, lecseng ez a vírushullám. Igaz, most 4 hét szünetet kaptunk (utána viszont csak 2 hét lesz) mégse lenne jó Zalánnak ha elkapná. Örülök,  hogy van étvágya és jó a kedve. Így sem zökkenőmentesek az éjszakák!

De majd alakul minden, csak a következő lépésen legyünk túl. Aztán majd megint egy következőn…