Beszéljenek a képek helyettem!

Bevallom, jól esik, mikor mondjátok milyen bátor Zalán.  De őszintén!  Van más választása?

Míg a többi hasonló korú gyerek vígan az oviban játszik és az a legnagyobb gond, ha a nátha után összeszedi a torokfájást is,Zalán már kimondhatatlanul sok vérvételen esett át. És ez a legenyhébb dolog, ami a 3,5 évében történt. Akkor nem is említem a kemókat, a műtéteket, az altatásokat, MRI-ket.

Nem, nem vagyok negatív, csak realista. Sokszor olvasom a baba-mama fórumokat és majd kicsordul a könnyem, mikor azt olvasom pl, hogy köhögött a gyerkőc, futok vele az orvoshoz! Bárcsak a mi életünk is erről szólna! Igen, irigy vagyok! És ezzel nem szólom le azt, akiknek ez nagy dolog, hiszen ha a gyereknek bármi baja van, az nagy dolog! Én is a mai napig kétségbeesek, ha Zalán csak köhög. Igaz, neki azért más… De akkor is!

Örülnék ha a mi életünk is az ovi, iskola, középiskola köré szerveződne. Ehelyett mi tegnap is hajnalban keltünk és elindultunk úgy is, hogy Zalán sírt, mert nem akart menni. 

Úgy is sírt, hogy időközben olcsón, használtan vettünk egy hordozható dvd lejátszót, amit Zalán nézhetett az úton. Apának volt 22 óra túlórája, így most kivételenesen megtehettük, megvehettük. Igen, ezt is Zalánra költöttük, hogy neki jobb legyen, kényelmesebb, komfortosabb az út. Mire odaértünk már nem volt nagy gondja, hacsak az nem, hogy nagyon messze tudtunk parkolni és nem volt jó ha apa vitte, mert sétálni nem akart. Nagyon anyás lett az utóbbi időben. Szinte hozzám nőtt.

A szemklinikán nagyon ügyesen viselte a szemcseppeket, ezért Kati nénitől gumicukrot kapott (aminek nem örültem,  de az ő örömét nem vehettem el!). Kaptunk itthonra házi feladatot is, egy lapról kell ábrákat leolvasnunk és ezzel kapcsolatban lesznek vizsgálatok legközelebb. A vizsgálaton is gyorsan átestünk és szerencsére minden rendben van, a szemészeti állapota változatlan.

Ezután átmentünk a Tűzoltóba, ahol gyorsan sorra kerültünk a vérvételnél. Előtte mondtuk csak el Zalánnak,  hogy itt lesz tű, igaz icikepicike. És szegény csak ezt hajtogatta. Icikepicike. Bátor volt, nagyon ügyes és nem sírt. Cserébe szívecskés ragasztást kapott a kis kézfejére, amit utána büszkén viselt. A vizsgálatra jó sokat vártunk, pedig csak ketten voltak előttünk. De ott is rendben talált mindent a doktornő, bár mikor a vérvételes leletet nézte mintha… Keresgélte az előzőket és éreztem ahogy a félelem szorongatja a szívemet. Aztán annyival elrendezte, hogy jól van, ok! Bár mi is láttuk, hogy a leleten szerepel a “morph. positive” kifejezés, de nem tudjuk mit jelent! Azt hiszem nem is akarom tudni! Semmit! Minden rendben, ok, kész, végeztünk! 

Legközelebb MRI vizsgálatra kell majd mennünk május 30-án és itthon kell gyakorolnunk, hogy Zalán kibírja a 20 perc fekvést mozdulatlanul, hátha nem kell hozzá elaltatni. 

Szemészetre természetesen korábban, március 14-én megyünk. Azért még bőven tartani kell a 3-4 hetes kontrollt. Meglátjuk… Bár a vak is azt mondta!