2017.02.21.

2017.02.21.

Zalán egyelőre jól van, Jázmin nagyon köhög, mi pedig fáradtak vagyunk. 

A házban folynak a munkálatok,  készül az alsó szint, apa és egy barátunk minden idejüket ott töltik. Zalán ezért még jobban hozzám nőtt, apa pedig már kicsit féltékeny emiatt. 🙂 De leginkább fáradt. Nagyon fáradt ő és én is. 

Hónapok óta alig van itthon és sajnos lassan már igaz,  kicsit pihenni akkor tud, ha szolgálatban van. Ha pedig reggel hazaér 24 órás szolgálat után, le se fekszik aludni, egyből megy a házba. Hiszen még sok a munka!

Az alsó szinten még burkolni kell, majd glettelni és festeni. Felül még a padlók is hiányoznak. A pénzünk, bár időközben hitelt sikerült kapnunk, egyre jobban fogy. A két lakás rezsije és a hitel törlesztés együtt sok, mindennél jobban kell igyekeznünk a házzal. Legszerényebb becslések szerint is júniusban tudunk átköltözni, tehát addig még bírnunk kellene valahogy. 🙁

De Zalánnak ez fontos! A saját szoba, ahol Zalán nem kap el minden betegséget, az egészséges (penészmentes) környezet, ahol nem csöpög a pára a falakról és csövekről… És még hosszasan sorolhatnám! Igen, ez fontos!  Zalánnak fontos! Így nekünk most Zalán után közvetlenül ez a fontos. Ki kell bírnunk ezt a 4 hónapot bármi áron is! 

Ha Zalán eredményei rendben lesznek, maximum anyagi problémáink lesznek!  De ebben a helyzetben ez a legkevesebb akkor is, ha az adott pillanatban, napokban vagy hetekben ez hatalmas probléma!  

Egy valamit megtanultam mióta Zalán beteg lett. Az út csak előre visz, hátrafordulni nem érdemes. Ha pedig olyan segítőtársak kísérik az utunkat, mint Ti, akkor csak rendben lehet minden! <3 Köszönöm, hogy vagytok nekünk, segítetek lelkileg, anyagilag, kupak és aludobozgyűjtéssel…


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

4 × kettő =